Oldal 94 [94]
OCR
92 II. A RÉGMÚLT MA Eredettörténetekkel kapcsolatosan ritka, hogy azok történeti oknyomozás, majd vita tárgyai legyenek. A csíksomlyói pünkösdi búcsú esetében ez azért történhetett meg mégis, mert az elbeszélt történet viszonylag kései keletkezésű, és sok olyan hitelesítő jeggyel rendelkezik, amelyek a mondai elbeszélést erősen hozzákötik az ismert történeti múlthoz, szereplőkhöz, helyekhez és időpontokhoz. Ezért a kutatók figyelme arra irányult, hogy az elbeszélésből történeti értelemben mi lehet igazolható. Eközben a történet , magyarázó" ereje erős érzelmi ragaszkodást tudott kelteni, nemcsak a régisége és ebből adódó tekintélye miatt, hanem mert a valódi források szűkössége nem adott elég alapot a búcsú kialakulásának más magyarázataira. Ennek láttán különösnek tűnik fel Csiksomly6 helyzete: nem ismerünk más 39. Cserey Farkas Testimoniuma 1780-bdl magyar kegyhelyet, ahol abu esujaras un az eredettôrténet leirasaval (2006). GYEL 40kai, különösen a tömegmedia ältal for1780/356. galmazott indokai között ekkora erövel lenne jelen a történeti típusú magyarázat. Bármely más kegyhelyen az emberek - akár elhiszik, akár kevésbé -, tudnak ugyan az első csodákról (is), de a kegyhelyhez fűződő kapcsolatukban ez nem játszik meghatározó szerepet, nem jelent hivatkozási alapot vagy kohéziós erőt. Az eredetmagyarázó hagyomány történeti valóságtartalmát illetően nem új gondolat a kritikus kétely. Korábbi előzmények után Simén Domokos unitárius lelkész az 1990-es években fogalmazta meg érveit a csata elbeszélésének valódisága ellen." A kérdés szakirodalmát áttekintve magam is többször összefoglaltam a történet kialakulásának folyamatát, eltérő és folyamatosan alakuló változatait, fogadtatását. Ezért itt csak azt tekintem át, hogy az utóbbi tíz évben mi történt a kérdés tisztázása körül. A tudományos kutatás megosztott a kérdésben. Vannak, akik hajlamosak osztani a gyanút, hogy a hargitai csata a , kitalált hagyományok" körébe tartozik." Mások viszont a hargitai csata tényszerűsége, ezzel a csíksomlyói búcsú történelmi fogadalmi búcsú jellege mellett érvelnek. Tánczos Vilmos a könyvemről írt 713 Simén 1993, 1998, 1999. 214 Mohay 2000, 2007c, 2009. 215 Bicsok 2009, Moser 2012.
