Oldal 80 [80]
OCR
78 II. A RÉGMÚLT MA alatt", ahogy Domokos Pál Peter forditotta'”®). A helyszín nem pontosítható, „Stanfalva ungarice, valachice Steneste nominatur” pontos helye egyelőre nincs azonosítva. A kápolna valahol Tatros városa mellett állt, fogadalomból emelték szent Kozma és Damján tiszteletére. Az alkalom pünkösd előestéje (pervigilium Pentecostes). Semmit nem tudni arról, pontosan milyen tárgyat is láthatott Bandinus, mert a szó másutt sehol sem fordul elő az okmánytárban; jelentéséről csak annyi bizonyos, hogy világosan különbözik a zászló, lobogó jelentésű vexilla jelentésétől, és aligha lehet valamiféle baldachin, mert több tartója szokott lenni. Tudjuk, hogy a labarum a gimnáziumi diákság 1730-ban megalakított Mária Társulatának jelvénye volt egészen 1900-ig, mindaddig, amíg a társulatot ferencesek vezették. A beavatási szertartást 1732-ben írták le; állítólag az akkori körmeneti felvonulásban már vitték a labarumot is. Az iskolai tanév első vasárnapján más tisztségviselők között megválasztották a laborifert is, aki ,rendesen a legerősebb fiú szokott lenni"."" Miután II. József a Mária Társulatot rendelettel oszlatta fel, a felszerelés kallódásnak indult, a társulat tagnyilvántartási könyveinek egy része és a labarum viszont megmaradt." Az újraéledést követően a társulat a 19. században végig működött, és Mária-ünnepeken évente többször is ezzel és más jelvényekkel, fáklyákkal vonult ki a díszruhát viselő facigerek kíséretében. Ők eredetileg gyertyavivők voltak a körmenetben, a szó jelentése később átment a labarumhordozók kísérőire. A búcsújárásról szóló részletesebb híradásokban a labarum csak a 19. század második felében jelenik meg. Akkoriban a sajtóban újra meg újra felemlegették, hogy a búcsús keresztalják versengtek a labarum körüli elsőségért, ez szinte ,életkérdés" volt, amiből kisebb-nagyobb összekoccanások is származtak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy korábban ne lett volna használatban, hiszen azt is tudjuk, hogy a Mária Társulat számára 1873-ban az elhasználódott régi helyébe egy új labarumot készítettek. Az év júniusában a diákság körében gyűjtöttek rá, és az erdélyi püspök, Fogarassy Mihály is adott hozzá 30 forintot; az összegyűlt 91 forint 6 krajcár elég volt egy díszes új jelvény elkészítésére."§! A belső vasváz tetején, a kör alakú famerevítőn kivehető a pántok által részben takart felirat: , 1873-ban Július 2-ân” - amiböl arra következtethetünk, hogy az üj labarumot éppen a kegytemplom búcsujara, Sarlós Boldogasszony napjára, egyúttal a Mária Társulat akkor szokásos felavatási ünnepnapjára fejezték be. A labarum belső és külső textilanyaga nem egyidős: belül a vaspántokra simulva még látszik az 1873-ban készült huzat belső oldala. Ugyanebből az időből származhat a labarum régebbi díszes, virágmintás borítása, amely körülbelül száz évig maradt használatban, és még látható a 20. század első felében készült fényképeken. Időközben többször megázott, a színét kifakí178 Domokos Pál P. 1940. 179 Bándi 1894. 20. 180 Boros 1994. 159. 181 Bándi 1894. 15, Mohay 2009. 200.
