Seite 76 [76]
OCR
74 II. A RÉGMÚLT MA Műszeres vizsgálatot a régész Benkő Elek végzett farestaurátor, paleoantropológus és könyves muzeológus közreműködésével 2015-ben." Ennek nyomán bizonyossá vált, hogy a talapzat félgömbje egykor szélesebb és magasabb volt, ahogy azt régi metszetek is mutatják, tárgyi bizonyítékát pedig jól látták a szakemberek: , az eredeti félgömbből egy körülbelül 20-25 cm széles alsó szeletet valamikor nagyon durván lefűrészeltek úgy, hogy a két oldalról indított vágás síkjai nem találkoztak pontosan." A gyanú szerint erre a 19. század közepén kerülhetett sor, amikor a szobrot új helyére, a ma is használt oltár mögé szerkesztett posztamensre állították. Ezzel együtt a ruházat alsó redőit is megcsonkították. Nem tudjuk, miért nem készítettek egy olyan tartószerkezetet, amely lehetővé tette volna a csonkolás nélküli elhelyezést, a tágas új templomban erre biztosan lett volna mód. Régóta tudták, hogy a szobrot többször is újrafestették, illetve újraaranyozták, ennek részleteit ugyancsak a legfrissebb vizsgálat tárta fel. A szerzők Joseph Mohr 1747-ben készült életnagyságú, a Mária-szobrot ábrázoló olajfestményével vetették össze a színezéseket. Az is kiderült, hogy Mária arcát két helyen is faszegekkel rögzített fadarabokkal egészítették ki, a jobb oldali hajfürtjét is külön fából faragták és applikálták, egy helyen pedig a faanyag csomóját javították." Mária fején eredetileg nem volt korona, haját egy gyöngyös koszorú fogta össze. A szobrászatilag kidolgozatlan fejtetőbe be van ütve egy kovácsoltvas hurok, ennek segítségével rögzíthették a szobrot az oltárszekrényben a nem ismert eredeti helyén. A szobor eredeti, kissé féloldalra tekintő testtartását egy hátoldalra erősített deszkatoldás segítségével kiigazították és frontálisra alakították (a fedő aranyozás miatt ez is csak műszeresen vehető észre), és így erősítették hozzá a sugárkoszorút. Ennek is volt egy korábbi, 1664-ben és egy későbbi, a 19. század közepén készült változata." Az új, 1876-ban fölszentelt templomban a kegyszobor is új helyre, a főoltár mögötti emelvényre került, ahol a búcsúsok könnyebben megközelíthették és elérhették. Régebben öltöztették is a Mária-szobrot. A barokk korban adtak rá ruhát, amit a fejéhez szögecselhettek. Mikor aztán a 19. században a szobor alakját sugárkoszorúval vették körül, a főalak öltöztetését abbahagyták, és csak a (ruhátlanul kifaragott) Jézus alakját öltöztették tovább. Ez csak az 1960-as években maradt abba (erre a 8. fejezetben visszatérünk). Világos, hogy Csíksomlyón nem a szobor, hanem az általa megtestesített Szűz Mária áll a tisztelet középpontjában; a tárgy Szűz Máriának csak a ,képmása", (ikon, imago); ezért beszéltek a 18-19. században Szűz Mária , csodálatos képéről". A tisztelet óvja, védi a szobrot, és elhárít, elutasít minden olyan hatást, ami a szoborral szemben támadna, utólag pedig ezekből legendás történetek lesznek. 162 Benkő et al. 2016. 163 TJo. 24. 164 Uo. 27-28. 165 Uo. 31.
