Oldal 62 [62]
OCR
14. Hálatáblák márványból, fából a szentélyben az 1970-es évektől (2005) II. A RÉGMÚLT MA mellett újabban fából készültek is feltűntek. Mivel az anyag és a feliratozás sem számít olcsónak, a kis méretű táblákon kevés szöveg fér el. A szövegek a privát és a nyilvános emlékezés-emlékeztetés határvidékén helyezkednek el. Minden tábla hátterében személyes tapasztalatot, tapasztalattörténetet sejthetünk, emiatt még az egy-két szavas köszöneteket is nehéz lenne pusztán formaságnak tartani, noha azok pontos tartalmáról az esetek túlnyomó többségében nem szerezhetünk tudomást. A monogramok mögött rejtve maradnak a személyek, támpontot inkább az évszámok adnak. Módszeresen ugyan nincs feltárva ez az emlékanyag, de úgy látszik, hogy 1959 előtti táblát nem találunk itt, aztán szép számmal sorjáznak az egymást követő évtizedekből, és megszaporodtak az 1980-as években. Néha látunk keresztés/vagy családneveket, beceneveket, helységneveket; nagyon kevés azonosítható közülük (ilyen például: , Hálából Máriának Kilyénfalváról az András család 1987", vagy egy magyarországi: , Köszönet néked Istenem, hálából a Balatoni család Alsózsolca 20027). A leggyakoribb motiváció a köszönet, amit a túlnyomó többség a hálából, azontúl a ritkább köszönöm szóval fejezett ki; a , címzett" csaknem mindig Szűz Mária (Máriának, Szűzanyának, Jó Anyám), és csak elvétve fordul elő Szent Antal vagy Isten. Előfordul román nyelvű köszönet is. A 2004. decemberi népszavazás után egy bocsánatot kérő tábla is megjelent — rovásírást formázó hosszabb szöveggel. Nemigen kételkedhetünk benne - noha
