Oldal 43 [43]
OCR
3. FOGALMAK 41 mazta meg az addigi egyházi hagyomány helyességét." A következő századokban voltaképpen ennek nyomán is felvirágzott, széles körben elterjedt a búcsújárás, amit nálunk általában a barokk korral kötnek össze a kutatók. A kegyhelyeket és a búcsújáróhelyeket a katolikus hagyományban egyházi engedélyhez kötik, amit évszázadok óta csak a megyéspüspök adhat meg. Ezeknek sokféle típusa van. Lehet maga egy csoda, egy látomás jóváhagyva, elismerve; lehet jóváhagyva a kegyhelyen folyó tisztelet, deklaráltan és hallgatólagosan, és úgy is, hogy a tiszteletet/zarándoklatot ugyan jóváhagyják, de az azt kiváltó csodáról nincs nyilatkozat. Emiatt létezhetnek még vagy már nem jóváhagyott kegyhelyek is. Ahogy a szentszéki dokumentum is fogalmaz: ,kánoni elismerés nélkül, helyi szinten gyakran számos más igen szerény kultuszhely (kisebb vidéki vagy városi kápolna) is játszhat a zarándokhelyekhez hasonló szerepet. Ezek is a hit földrajzához tartoznak, és az Isten népének, azaz egy olyan meghatározott helyen élő közösségnek a vallásosságát fejezik ki, mely hite szerint a mennyei Jeruzsálem felé vezető úton zarándokol"." Bevett kifejezése ezekre sincs az egyházi nyelvhasználatnak. Hivatalosan nem jóváhagyott kegyhelyek is tudnak tartósan fennállni: a Heves megyei Mátraszentimre határában fekvő Fallóskúton 1947-től 1978-ig hivatalosan nem volt engedélyezett misét tartani (ami nem jelentett tilalmat, tehát miséztek)." A boszniai Medugorje 1981, a csodás Mária-jelenések kezdete óta a legismertebb a nagy vonzerővel rendelkező kegyhelyek közül." A szakkutatás ismer , elenyészett" kegyhelyeket is például Vajdahunyadon, a délalföldi Bácson, Pécs Szigeti külvárosában, az egykori Zemplén megyei Varannón."? A búcsújárás történetének kutatói sok esetben bizonytalanok egy-egy kegyhely tartósságával kapcsolatban, mert püspökök vagy pápák által adományozott búcsúkiváltságokból ugyan igen sok van, de ezek rendszerint egy-egy rövid (legfeljebb hétéves) időszakra szóltak, többnyire valamilyen építkezés megtámogatását célozták, és nemigen igazolják a folytonos tiszteletet." A Szentszék sokszor látta szükségét annak, hogy különböző dokumentumokban tanításokat, útmutatásokat és szabályozásokat adjon ki a kegyhelyekkel, az ott folyó lelkipásztori munkával és a népi vallásosság (, jámborság") gyakorlataival kapcsolatban." ™ Gal-Erdé 1996. 75 Domokos (ford.) 2005. 264. bek. 76 Csiffary 2006. 419. 77 Korpics 2014. 165-277. - A Medugorjéra vonatkozó kiterjedt szakirodalommal kapcsolatban megjegyzendő, hogy sokáig Max Bart volt a legtöbbet idézett szerző, ám róla egy idő után kiderült és bebizonyosodott a tudományos szavahihetetlensége. Margry 2020, SaleminkVerrips 2020. 8 Balint-Barna 1994. 78-79. 7 Uo. 71-87. 80 Dids (ford.) 2000, Domokos (ford.) 2005, Kälmän-Sulyok-Värnai (ford.) 2012.
