Oldal 31 [31]
OCR
1. CÉLOK, MÓDSZEREK, FORRÁSOK 29 hogy ez a nagyszabású nyilvános ünnep - hasonlóképp, mint valamiféle nagyszabású rituális dráma is -— változik, és megvannak a külső körülményei, a rendezői, a , forgatókönyve", a terei és a szereplői. A 10. fejezet az 1989-es , változás" kibontakozását mutatja be a társadalom és az egyház, majd a ferences szerzetesrend életében, továbbá felidézi az 1990-ben elsőként szabadon megtartott búcsút. A 11. az átfogó program után az ünnep idejének főbb cselekményeiről szól, mint amilyen a virrasztás és a napvárás, a körmenet és annak átrendezése, a nagymise és a passiójáték. A 12. fejezet tér rá az ünnep tereire, ahol a korábbi leíráson túlhaladva a tér használatára esik a hangsúly: a kegytemplomból kiindulva annak szűkebb környezetétől haladva a Kis-Somlyó hegy és a tágabb környezet irányába. Ide csatlakozik a búcsú vonzáskörének bemutatása is. A 13. a vezetőkhöz lép közelebb, akik között egyháziak és világiak egyaránt vannak, és személyes bemutatásukon keresztül láttatja tevékenységüket és azok eredményét. Az 14. fejezet részletezi a hagyományos vonzáskör régi búcsújáró csoportjainak zarándoklatait úgy, hogy a kegyhelyhez közelebbi csíki székely településektől halad a távolabbiak felé, egészen Moldváig és Bukarestig. A 15. fejezetben egyénekhez lépünk közelebb, akik a saját szavaikon keresztül mutatnak meg valamit találkozásaikról a szenttel, a transzcendenssel. Az V. rész négy fejezetének tárgya a búcsújárás és a kegyhely új hangsúlyainak, változó dimenzióinak kibontakozása. A 16. fejezetben a zarándok- és turistaszerepek találkozását és szétválását vizsgáljuk meg konkrét magyarországi és szlovákiai magyar csoportok bemutatásán keresztül. A 17.-ben a búcsú tárgyi és piaci vonatkozásai kerülnek sorra. A 18. fejezetben a média látásmódját és hatásait mutatjuk be kiterjedt sajtóanyag és televíziós műsorok, illetve azok készítésének háttere alapján. Végezetül a 19. fejezet elemzi azt, amiről Csíksomlyó manapság a leginkább ismert: hogyan vált nemzetivé ez a kegyhely. A fogalom és a 19-20. századi előzmények után térünk rá arra, hogyan teszi az élményközösség, a nemzeti jelképek használata a résztvevők számára átélhetővé a nemzeti identitást, és két jelképi erejű eseten keresztül mutatjuk meg, hol vannak ennek a kitapintható határai. Lezárásul az összefoglalás, a zárszó, majd a tudományos apparátus következik. A szöveges mellekletbe fökent publikälatlan forrässzövegeket välogattam (1-16); ezek után három adatszerű összeállítás olvasható (17-19).
