Oldal 30 [30]
OCR
28 I. BEVEZETÉS Tartalmi és módszertani szempontból egyaránt érdemes megemlíteni, hogy e monográfia keretei között nem volt célom Csíksomlyó teljes búcsús ünneprendjét leírni és elemezni. Igaza van Benedek Fidélnek, aki Csíksomlyón a búcsújárás négy szintjét különbözteti meg: a kegyhely egyéni felkeresését; a templom felszentelési ünnepét, vagyis templombúcsúját (július 2., Sarlós Boldogasszony); az őszi Mária-búcsút (szeptember 12., Mária neve napja, újabban az ehhez közeli vasárnap), valamint a pünkösdi nagy búcsújárást.? Noha módom volt részt venni a nyári és az őszi búcsúkon és más egyéb ünnepeken (aranymise, diakónusszentelés stb.) is, ennek a teljes ünneprendnek a feldolgozása meghaladná a mostani kereteket. A könyv az előszón és zárszón kívül hat részből és azokon belül húsz fejezetből áll. Az I. rész 2. fejezetében röviden felvázolom a téma kutatási előzményeit, a 3.-ban a zarándoklat, a búcsú és a nemzeti kegyhely fogalmát. A II. rész az 1949 előtti idő tömör összefoglalása három fejezetben. Ennek alapját 2009-ben megjelent könyvem adja, továbbá felhasználtam új eredményeket is a régészet, település- és építéstörténet, művészettörténet és más szakterületek köréből. A régmúlt búcsújárását nem valamiféle végleg lezárt szakasznak tartom, hanem mint a jelenben élő örökséget fogom fel, mert a térben, az épületekben, tárgyakban, történetekben és szokásokban minden évszázad nyomai itt vannak közöttünk, továbbá mert a múltat új meg új megközelítések értelmezik, teszik jelenvalóvá. A fő szempont itt az, hogyan élnek a jelenben a múlt emlékei. A 4. fejezet a kegyhely térszerkezetét vázolja az épületektől a tágabb környezetig. Ez visszanyúlik a középkorig, sok változáson ment keresztül a 20. század közepéig, állandósága pedig ma is kereteket ad a hétköznapoknak és ünnepeknek. Az 5. fejezet a tisztelet fő tárgyairól szól: az ötszáz éves kegyszoborról, a csaknem háromszáz éves labarumról és az ötvenéves kisbazilika-jelvényről. A 6. fejezet tömören összefoglalja a búcsú mindmáig folyamatosan felemlegetett eredettörténetével kapcsolatos korábbi meglátásaimat és az utóbbi tíz év ezzel kapcsolatos nézeteltéréseit, valamint a források alapján megismerhető régi búcsús szertartásrendet. A III. rész három fejezetében a diktatúra 1949-1989 közötti időszaka áll figyelmünk középpontjában, a tágabb perspektíváktól a szűkebbek felé haladva. A 7. fejezet az erdélyi katolikus egyház általános helyzetével foglalkozik, a 8. a kegyhely életével intézményes és tárgyi vonatkozásban, a veszteségek mellett a túlélés lehetőségeinek bemutatásával együtt, kitekintéssel emigráns erdélyi ferencesek leleményére, az , amerikai Csíksomlyó"-ra. A 9. tárja fel azt, hogyan élt tovább a búcsújárás akkor, amikor ezt eleinte erőszakos eszközökkel megakadályozták, majd apró engedmények mellett is folyamatosan ellehetetlenítették és megfigyelés alatt tartották. A IV. rész hat fejezete a hagyományos búcsújárás újjáéledését, a régivel való folytonosságát és az új alakulásokat mutatja be. A vezérfonal itt az a gondolat, 253 Benedek F. 2000b. 253-255.
