Seite 26 [26]
OCR
24 I. BEVEZETÉS nyelvére, nemcsak nyelvi, hanem fogalmi és átvitt értelemben is."! Az antropológus az, aki ,ott volt", aki hiteles forrás, aki a maga tapasztalatával igazolja, hogy ami „ott van”, az ,úgy van". Az európai néprajz sok országban átvette és használja ezt a módszert, mindenhol a saját kutatási hagyományokhoz igazítva. Nálunk a néprajzi gyűjtés generációkon keresztül megszokott gyakorlatát főként azzal egészítette ki, hogy erőteljesebben hangsúlyozta: a kutató nem kívülálló ott, ahol dolgozik, hanem alakítójává, szinte , részévé válik" a , terep"-nek. A terep voltaképp nem annyira egy ,hely”, ahová oda-vissza lehet közlekedni, ahonnan hírt lehet hozni, amelyet idegenből ismerőssé kell tenni, hanem sokkal inkább , helyzet", amely újra meg újra létrejön a kérdező és a kérdezettek folyamatos interakciói során. Itt nem részletezhető, hogyan reflektált maga az antropológia a saját terepmunkája módszertanära, hogyan mödosult ez a szinte kanonizälödott elväräsrendszer annak során, hogy sokan elkezdtek dolgozni modern fehér társadalmak körében is; az sem, hogy a résztvevő megfigyelés normáit szem előtt tartva hogyan módosult egyes esetekben a néprajzi gyűjtés hagyományos módszere. Ha a néprajzi kutatómunka empirikus része ma módszertani sokszínűséggel jellemezhető, az éppen ezek miatt a találkozások, olykor keveredések, olykor talán tisztázatlanságok miatt is van. Sokszor válik nyilvánvalóvá, hogy aki a maga szempontjából , résztvevőnek" gondolja magát, a befogadók részéről valójában idegen marad; másfelől az, hogy amit a megfigyelő ismeretnek tart, az voltaképpen titkok egymásra torlódó halmaza, s miközben a kutató örül egy-egy saját , felfedezésének", értelmezésének, aközben a befogadók is tudják, hogy ők maguk mire , használják" a kutatót, a rajta keresztül megteremthető kapcsolatokat, szimbolikus erőforrásokat. Ahogy azt Zempléni András megírta, egy-egy függöny fellebbenni látszik, beleláthatunk számunkra új helyzetekbe; később akár a véletlenek összjátéka, akár egy elszólás, akár egy új helyzet világossá teszi, hogy az, amit akkor láttunk és érteni véltünk, valójában még csak előtér, a valódi központoktól igencsak messze. Ebben nem sok különbség van afrikai törzsi és európai modern társadalmak között.!? Módszertani értelemben bármely kanonizáltnak látszó vagy még éppen csak formálódó technika és eljárás alkalmazása során továbbra is érvényesek a korábban feltett kérdések. Vallási szokások, vallási gyakorlatok tekintetében pedig még inkább igaz, hogy sok jelenség leírása mögött sokszor homályban marad azok mélyebb jelentése. A megértésre törekedni mindazonáltal egyáltalán nem látszik hiábavalónak, annak minden töredékessége mellett sem. A töredékek olykor éppoly mélyre világíthatnak, mint a legszárazabb tudományos vagy teoretikusan alátámasztott ismeret. A kutatónak általában be kell látnia, hogy saját magát nem tarthatja mindenhatónak, saját tudását mindenkor érvényesnek, saját logikáját egyedül alkalmazhatónak." " Agar 1980, Bernard 1988, Vargyas 2008, Okely 2012, Nagy Z. 2007. 12 Ket konferencia tanulmänyai a terepmunka mödszertanäröl: Balogh B. (föszerk.) 2016, 2017. 13 Zempleni 2000. 14 Borsos 2017.
