OCR
ELŐSZÓ: A BÚCSÚS ÉLMÉNY 13 elegyedtem a Szent Péter-templom mellett, megvártam, míg sötétre fordul az idő, és minden elhaladó kocsiban figyelő embert sejtettem. Késő estére kerültem vissza a szállásomra, s a baráti marasztalás ellenére még az éjjel hazaindultam. A határon alaposan átforgattak, keresték a többi magnószalagot és negatívot. Féltem, mi lesz a beszélgetőtársaimmal, elővesznek-e valakit. Augusztusban tértem vissza a ,tett helyszínére", és megnyugodhattam, nem esett baja senkinek. Az a félig írt füzet, az a fénykép- és hanganyag ma is hiányzik. Mit lehet elmondani a búcsús élményből? Mit az átéltekből frissen, és mit később? Mit koptat meg a felejtés, mit érlel meg a kor és a tapasztalat? Mivé válnak bennünk idők múltán a saját korábbi élményeink, mivé válunk mi magunk, elvegyülve tapasztalatok és élmények halmazában? Somlyó szent hely annak, aki tud a szentről. Valamit biztosan tudott erről a tizennégy éves fiú is, aki mint példaképekre nézett a papokra. Valamit megérzett a szeretet erejéből akkor, amikor az alig pár évvel fiatalabb árvaházi gyerekek csimpaszkodva mutatták meg a ragaszkodásuk ezer jelét. Eltette magának néhány ima szövegét, és a , hely szelleme”, mint aszüszemek zamata a mustba, belekeveredett az első, meghatározó Erdély-élménybe. Valamit biztosan tudott a szentről az a tizennyolc éves fiú is, aki a függetlenségére büszkén naponta új meg új élményekkel, a szabadság utolsó morzsáival telítődött egy szögesdrót mögött töltendő hosszú év előtt. Meg az is, aki huszonhat évesen, egy héttel az eljegyzése előtt, Mária arcára nézett fel Csíksomlyón. 2. A Somlyó-hegy távolból feltűnik (1995)