Oldal 14 [14]
OCR
12 ELŐSZÓ: A BÚCSÚS ÉLMÉNY hogy a látványt ne csak az emlékezetünk őrizze meg, hanem a képek is. Ha egymás mellé tennénk minden képet, amit itt készített nemzedékek láncolata, emberek sokasága - mekkora területet lehetne vele beteríteni? Micsoda mozaik... Csiksomlyéra tizennégy évesen jutottam el először 1973-ban, Erdélyt járó baráti társasággal. Napokig laktunk a templom közvetlen közelében, az árvaházi szobákban. Egy csapat fiatal autóstoppal, a szabadság és veszélyeztetettség érzetével: vidám társaság és templomi kórus egyszerre. Ma is őrzöm a szentkép gyanánt adott kis feketefehér fényképet a Mária-szoborról, amit, mint sokkal később megtudtam, Aladics Zoltán készített a ,kicsi magyar világ" idején. Csíksomlyón legközelebb négy év múlva járhattam az érettségi és a katonaság közötti hetekben. 1977-ben már a tilos volt barkinél megszallni, ha ezt 1. A Maria-szobor képe. Aladics Zoltan felvé- megtudtak, a szomszédok egymast jetele (1937) lentették fel vagy éppen fedezték. Csak megbízható ember mehetett megbízható emberhez, rejtjelezett üzenetek adtak hírt, és titkos csomagokban kellett gyógyszert, Bibliát, borsot vinni. Somlyó akkor egy másik arcát mutatta, de még nem látszott az igazi arca. Pünkösdi búcsúba 1985-ben, két évvel az egyetemi néprajz szak befejezése után mentem először. Látogató megfigyelő voltam, nem gondoltam kutatásra. Pénteken érkeztem meg, barátom még aznap este kikísért a templomhoz. Két sűrű nap következett virrasztással, beszélgetésekkel, hajnali napvárással, misékkel és állandó mimikrivel. A filmeket és megtelt magnókazettákat azonnal átadtam egy ismerősnek, hozza haza ő. A rendőrök messziről látszottak, a titkosrendőrök csak valamivel közelebbről. Ha az idegen elvegyült a tömegben, nem volt veszélyben, ha csatlakozott valakihez, akkor sem tűnt fel túlságosan. Az első igazoltatáson így estünk túl egy fitódi férfival. Vasárnap délután, a második alkalommal azonban már bekísértek az árvaház egyik szobájába - tizenkét éves emlékek színhelyére -, kérdezősködtek, elvették a jegyzeteimet, kihúzták a fényképezőgépből a negatívot. Mindenáron meg szerették volna tudni, ki küldött, és kinél vagyok megszállva. Emiatt nem mertem egyenesen hazamenni, félvén, követnek. Vándorcigányok közé
