Oldal 78 [78]
OCR
JÓZSEF ZSENGELLÉR good philologist achieved his goal of putting his statements on a sound scientific basis." CONCLUSION Those Hungarian Protestant peregrines who were well-trained in Hebrew “were aware of the fact that classical Latin is in form and grammar insufficient to reflect to all the philological characteristics of Hungarian.”” They therefore utilized the status of Hebrew as the primordial language of humanity, a fundamental idea in that era. In the sixteenth and seventeenth centuries a basic knowledge of Hebrew was common among the learned, who regarded it as a necessary part of their training, and so using Hebrew to describe the Hungarian language seemed a natural project. Hegedtis dismisses their project as “totally irrelevant and devoid of any profound analysis, seeking naively to show a Near Eastern origin for the Hungarian language.”*° But it was philologically sound according to the lights of contemporary international science. Its aim was not merely, and not primarily, to connect Hungarian to Hebrew, but to produce a viable system for describing the special phenomena of our language. By doing this they created the first works of Hungarian comparative linguistics. 78 "Tótfalusi Kis Miklós a héber filológiában túljutott a szövegfordításhoz tapadó szükséges ismereteken és széleskörű tudományos bázisra támaszkodva jó héber filológusként végezte el a maga elé tűzött feladatát." DÁN, Róbert, Tótfalusi Kis Miklós és a héber filológia, in Sz. Gomba - G. Haiman (ed.), Tótfalusi Kis Miklós előadások. Debrecen, 1985. április 25-27. Nicholas Kis Tótfalusi. Conference reports. Debrecen, Hungay 25-27 April 1985, Debrecen, 1985, 31-38, especially 35-36. On the skill and ability of Tétfalusi to Hebrew philology see also KoLTA1, Kornélia, Tótfalusi Kis Miklós munkájának hebraisztikai vonatkozásai, in Zsilinszky, Tótfalusi, 17-21. 79 "A külföldi egyetemeken tanult tudós elit számára világos, hogy a klasszikus latin nyelv mint kizárólagos minta, továbbá a latin kategóriarendszer átvétele nem elégséges valamennyi magyar nyelvi jelenség lefedésére." KOLTAI, Tótfalusi Kis Miklós, 17. 80 "Teljesen hangsúlytalan, mindenféle behatóbb elemzés nélküli megnyilatkozásokról van szó, melyek lényege az, hogy a magyar nem nyugati, hanem "napkeleti" nyelv, éppúgy, mint a héber." HEGEDŰS, A magyar nyelv összehasonlításának kezdetei, 291. + 76 +
