Seite 52 [52]
OCR
50 = HAJDU MIKLOS latos adatok, illetve a vonatkozó bűnügyekkel (csempészet, ittasan elkövetett bűncselekmények) és külföldi utazásokkal kapcsolatos információk (1); az italok otthoni előállításához szükséges alapanyagok (például a malátakészítmények és az élesztő) kereskedelmi és termelési statisztikái (2); szakértői becslések, amelyeket leginkább az otthoni főzéshez szükséges berendezéseket árusító kereskedők és a területen jártas rendőrök, fináncok tehetnek meg (3); végül pedig a megfigyeléseken (4) és a kérdőíveken, illetve interjúkon alapuló adatgyűjtések (5) segíthetik a kutatókat" (Österberg 2000). A két utóbbi, az empirikus szociológia eszköztárára alapuló adatfelvételeknek jelentős hagyománya van az országban, a tapasztalatok szerint azonban - hasonlóan a többi adatforráshoz, ideértve a hivatalos alkoholforgalmi statisztikákat is — csak a jelenség egy bizonyos szeletéről gyűjthetők kellő érvényességű és megbízhatóságú információk. Például az interjús vizsgálatok során leginkább az olyan törvényes és jellegzetes alkoholkészítési és -fogyasztási szokásokról lehet adatot felvenni, mint az otthoni sör- és borkészítés vagy a külföldi alkoholvásárlás, míg az olyan helyettesítő termékek fogyasztásával kapcsolatban, mint az alkoholtartalmú gyógyszerek vagy kozmetikumok, leginkább a legsúlyosabb alkoholistákkal foglalkozó szociális szakemberek tudnak információt nyújtani. Azon országok tapasztalatai is lényegesek, ahol bizonyos közkedvelt italokra, például a borra, nem rakódik adó. Spanyolország is ebbe a körbe tartozik, ahol az adóhatóság legális szeszforgalomra vonatkozó adatai nem vonatkoznak a borfogyasztásra. E termékkategóriával kapcsolatban egy hivatalos, azonban önbevallásos adatfelvétel során gyűjtött információk állnak csak a kutatók rendelkezésére (Sordo és mtsai, 2016), szemben más országok gyakorlatával. Ezek az adatok pedig a gyűjtés módszertanából fakadóan vélhetően a tényleges borfogyasztást alulról közelítik. Természetesen e torzítás kiigazítására is tehetők erőfeszítések, például a bor kínálatára vonatkozó adatok figyelembevételével. Egységes gyakorlat tehát a nem regisztrált alkoholfogyasztás mérését tekintve aligha alakulhatott ki, igaz, olyan nemzetközi szervezetek, mint például a WHO, igyekeznek nemzetközileg összehasonlítható adatokat előállítani a kérdéskörrel kapcsolatban. Az egyes országok, illetve kutatócsoportok azonban jellemzően alkalmi méréseket végeznek, különböző módszereket követve, amelyek változatos becslésekre vezetnek, ráadásul gyakran csak a problémakör egy-egy szeletét érintik (például a hivatalosan nem szeszes italként kezelt, de alkoholt mégis tartalmazó italok, a nem emberi fogyasztásra készített alkoholtartalmú termékek, az otthon készített vagy csempészett 4 A becslések szerint Finnországban I4 és 24 százalék között mozgott (növekvő tendenciát mutatva) a nem regisztrált szeszes italok aránya az összes alkoholfogyasztáson belül az elfogyasztott tiszta alkohol mennyiségét figyelembe véve 1990 és 1998 között.
