Oldal 50 [50]
OCR
48 = HAJDU MIKLOS A hivatalos forrásból származó szeszes italok árának megemelése vagy árusításának szigorítása többnyire a nem regisztrált alkoholok felé irányították az embereket a kétezres évek közepén, főleg a szegényebb rétegeket (pl. munkanélküliek). A hirtelen szabályváltozásokat rendszerint a piac felfordulása követte, ami időben együtt járt a súlyos mérgezések tömeges előfordulásával és az alkoholos italok hiányával. Az áremelések miatt egyre gyakoribbá vált ugyanis a még legálisan beszerezhető orvosi fertőtlenítő alkoholokból készített italok fogyasztása. Ez hamarosan olyan sok halálesettel járt, hogy idővel a szakértők már kezdték túlbecsülni a jelentőségét (Neufeld-Rehm, 2018). A mortalitást az alkoholfogyasztás mértéke egyébként sem magyarázza teljeskörűen, figyelembe kell venni az alkohol minőségét és a fogyasztás módját (Neufeld mtsai, 2017). A gyors lerészegedéshez vezető rohamivás (angol kifejezéssel binge drinking) vagy a jellemzően Oroszországban előforduló zapoj (a részegség napokon át történő fenntartása rendkívüli mennyiségű alkohol folyamatos fogyasztásával) során elfogyasztott italmennyiség erősebben befolyásolja a halálozási statisztikákat, mint a kevésbé szélsőséges módon történő alkoholfogyasztás. Ugyanígy a házilag készített magas alkoholtartalmú szeszek minősége is visszatükröződik az egészségügyi adatokban: a magas etanolkoncentrációjú, rossz minőségű, pancsolt italok gyakrabban vezetnek betegségekhez, esetleg halálhoz, mint a jobban elkészített szeszek -— márpedig az orosz házi készítésű alkoholok (samogon) meglehetősen változatosak ebben a tekintetben. Éppen ezért előfordulnak olyan vizsgálatok is, amelyek a nem regisztrált alkoholok kémiai és toxikológiai elemzésére irányulnak (Lachenmeier és mtsai, 2011). Az alkoholkoncentráció mellett ugyanis lényeges kérdés, hogy ezek a szeszek mennyiben tesznek eleget az élelmiszerbiztonsági előírásoknak és ajánlásoknak, például tartalmaznak-e az idegrendszert súlyosan károsító metanolt. Európában az egyik legjelentősebb vizsgálat a 2009-ben indított AMPHORA volt, aminek keretében a kereskedelmi forgalmon kívüli italok mintáit elemezték laborvizsgalatok soran.’ Kanadai tapasztalatok szerint a rendelkezésre álló adatok inkább annak megbecslésére alkalmasak, hogy mennyiben helyettesítik a fogyasztók a szokványos módon elérhető szeszes italokat nem regisztrált alkoholokkal, mintsem a hivatalos és nem hivatalos szeszesital-források együttes forgalmának mérésére (Macdonald és mtsai, 1999). A hatósági alkoholértékesítési adatok csökkenésekor ugyanis rendszerint növekszik a hivatalok számára láthatat? A kutatás egyik fő eredménye, hogy bár az illegális termékekben több mérgező vegyület a határértékeket meghaladó koncentrációban volt kimutatható, az italok egészségkárosító hatása döntően az etanolnak tulajdonítható (Anderson és mtsai, 2013).
