Page 32 [32]
OCR
30 = ELEKES ZSUZSANNA - BENCSIK NORA koholtartalma, viszont sokszor elmaradhatott a házilag előállított tömény ital alkoholtartalmától. A 90-es évek közepétől a számítás 100%-os szeszben törtent italfajtánként a következő alkoholtartalmakkal számolva: párlatok (bor, rum, gyümölcsszesz, vodka, pálinka) 4096, whisky, gin: 3596, likőrök: 3096. A WHO a tömeny italoknäl alacsonyabb alkoholtartalommal kalkuläl: a pärlatoknäl 40%, az egyéb tömény italoknál pedig 3096 a számításba vett alkoholtartalom. A sör számításba vett alkoholtartalmát a KSH többször módosította az idők során: 1991-ig 3,5% alkoholtartalommal szämoltak, 1992 és 1995 között 3,5-4,6%-kal, 1996-töl pedig ätlagosan 5% alkoholtartalmat vettek figyelembe az összes alkohol kiszämitäsakor. A WHO jelenleg a sört szinten 5% alkoholtartalommal veszi figyelembe az összes, tiszta szeszre számolt alkoholfogyasztásnál. 2.1.2. Az adatok megbízhatósága Amint azt már korábban írtuk, a fogyasztásra vonatkozó makrostatisztikai adatok nem tartalmazzák a hazai turisták külföldi fogyasztását, a magánimportot, a számba nem vehető forrásból származó alkalmi értékesítéseket és a nem bejelentett házi készítésű alkoholt, azaz a nem regisztrált fogyasztást. Ez Magyarországon elsősorban a nem legális házi szeszfőzésből és a feketepiacon beszerzett mennyiségből adódik. A WHO 1999. évi kiadványa szerint Magyarországon 1995-ben 2,5 literre volt becsülhető a 15 évesnél idősebb népesség egy főre jutó nem regisztrált fogyasztása (Global Status, 1999: 18), a 2004. évi kiadvány pedig 4 literre becsüli az egy főre jutó nem regisztrált fogyasztást (Global Status, 2004: 16). A 2016ra vonatkozó becslés szerint 1,5 liter volt a 15 évesnél idősebb népesség egy főre jutó nem regisztrált fogyasztása tiszta szeszben számolva. Bár a becslések módjáról egyik kiadvány sem közöl részletes információt, az mindenképpen valószínűsíthető, hogy az eladási adatokban megmutatkozó változásokat jelentősen módosítaná, ha megbízható becslésekkel rendelkeznénk a nem regisztrált fogyasztás mértékéről. Különösen két olyan időszak volt az elmúlt 70 évben, amikor bár konkrét tényekkel nem megalapozva, a szakmai közvélemény különös fenntartással fogadta a hivatalos adatközléseket. Egyik ilyen időszak a rendszerváltás körüli évek voltak, amikor a töményszesz-fogyasztás hivatalos statisztikákban megmutatkozó jelentős csökkenésének okát a környező országokból származó megnövekedett feketekereskedelemben látták. Azaz a hivatalos kereskedelmi forgalomban megmutatkozó csökkenést a megnövekedett olcsóbb, csempészetből származó fogyasztással magyarázták. A másik ilyen időszak az elmúlt 10 év, amikor újra megnőtt az adatok megbízhatósá
