Page 23 [23]
OCR
1. MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK AZ ALKOHOLPROBLÉMA ELTERJEDTSÉGÉNEK MÉRÉSEKOR " 21 téssel bír különböző kultúrákban az enyhe becsípettségtől a teljes kontrolvesztésig terjedően (Tickett és mtsai, 2013). A nagyivás nemcsak az egyik legvitatottabb fogalma az alkohollal foglalkozó szakirodalomnak, hanem különböző értelmezése és elnevezése is létezik. Plant és Plant (2006) szerint annak az ivási formának, amit az angol nyelv »binge” (nagy) vagy , excessive" (túlzott) vagy , immoderate" (mértéktelen) vagy s heavy"? (súlyos) elnevezésekkel illet, eleve két különböző értelmezése létezik. Az egyik értelmezés szerint a nagyivás olyan 2-3 napos folyamatos, szünet nélküli ivást jelent, amikor az egyén minden más tevékenységét felfüggeszti. A másik, elterjedtebb értelmezés szerint a nagyivás egy ivási alkalomhoz kötődik, és gyakran szándékosan vagy véletlenszerűen lerészegedéshez vezet. A nagyivást általában 5-6, nőknél esetenként 4 standard ital egymás után (in a row) történő elfogyasztásával szokás mérni. A viták nemcsak arról folynak, hogy miért pont 4 vagy 5 vagy 6 ital elfogyasztását tartjuk nagyivásnak. Az ezzel kapcsolatos érvelések elsősorban a vér károsnak tartott alkoholszintjéről szólnak. Nem egyértelmű a fogalom használatában az sem, hogy az , egymás után" kifejezés milyen időtartamra (1, 2, 3 óra) vonatkozik (Lambrecht, 2008). Végül nem egyértelmű a , standard ital" mennyisége sem. A problémát nem csak az jelenti, hogy országonként eltérő lehet ugyanannak az italfajtának az alkoholtartalma, hanem országonként eltérő lehet az a tipikus mennyiség, amit egy italból fogyasztanak/felszolgálnak. Míg az USA-ban például egy standard ital 12 gramm etanolt tartalmaz, addig Európában a standard ital lehet 10, 12 vagy 20 gramm etanoltartalmú is (Bloomfield és mtsai, 2005). Országonként, kultúránkként igen nagy eltérések találhatók abban is, hogy a megkérdezettek mit értenek egy ital alatt (Ticket és mtsai, 2013). A fenti viták miatt egyesek az , extreme" (túlzott vagy szélsőséges) alkoholfogyasztás fogalmának alkalmazását javasolják, amely az ivás jellegéből, motivációiból, következményeiből képzett komplex mutató (Martinic-Measham, 2008), vagy a „heavy episodic drinking" (súlyos, alkalomszerű ivás) fogalmát tartják leginkább megfelelőnek (Plant-Plant, 2006). A fenti kételyek és viták ellenére a binge drinking (nagyivás) ma is az egyik legjobban operacionalizált és legelterjedtebben alkalmazott mutató a szélsőséges alkoholfogyasztási formák mérésére.
