Page 21 [21]
OCR
1. MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK AZ ALKOHOLPROBLÉMA ELTERJEDTSÉGÉNEK MÉRÉSEKOR " 19 hanem a normál népesség körében végzett kutatások és a klinikai kutatások kapcsán , az alkoholproblémák két világáról" beszélhetünk (i. m. 249.). Míg a normál népesség körében végzett vizsgálatok kevéssé alkalmasak a marginalizált és a társadalomból kirekesztett népesség vizsgálatára, így az itt jellemzett problémás fogyasztó is gyakran tartozik a jobb társadalmi-gazdasági státusúak közé, addig a klinikumban végzett kutatások szerint az alkohol- és drogprobléma miatt kezeltek legjellemzőbb tulajdonsága az erős marginalizáció (i. m. 248), ami Room szerint azzal magyarázható, hogy a kezelésre való jelentkezés elsősorban a marginalizáció egyik következménye. A normál népesség körében végzett vizsgálatok tehát nem a különböző problémát kezelő intézményekben megjelent fogyasztókról, klinikai esetekről adnak információt. A survey-típusú vizsgálatokban a hangsúly az önbevalláson van, és ebből adódik a vizsgálatokkal kapcsolatos egyik legfőbb kétely is: mennyire tekinthetők valósnak az önbevalláson alapuló válaszok. A bevallás mértéke erősen függ a fogyasztással és fogyasztókkal szembeni attitűdtől, gyakran előítéletektől és stigmáktól, az adott országban érvényesülő alkohol- és drogpolitikától. Az önbevallás megbízhatóságával szemben megfogalmazott kételyek ellenére a különböző módszertani, ellenőrző vizsgálatok, elemzések (pl. a kérdőív belső inkonzisztenciájának mérése, direkt és indirekt válaszmegtagadások, a kérdőív egy-két héten belüli újbóli megkérdezése ugyanabban a körben, fókuszcsoportok készítése stb.) azt bizonyítják, hogy az önbevallásos módszer jól alkalmazható az alkoholfogyasztás elterjedtségének, gyakoriságának, illetve időbeni változásának mérésére is. 1.3.2. A fogyasztás mennyisége és gyakorisága Az alkoholfogyasztás jellemzőit meglehetősen sok kérdéssel és összetettebben szokás vizsgálni, mint más drogok fogyasztását. A szakirodalomban megjelenő módszerek többsége a Straus-Bacon-féle mennyiséggyakoriság (OF - quantity-freguency) indexen, majd annak Cahalan által továbbfejlesztett és kibővített változatán alapulnak (Elekes, 2004, 2011). Azaz a fogyasztást a mennyiséggel, a gyakorisággal és az ebből számított összfogyasztással jellemzik. Az eltérő megközelítések részben a megkérdezendő intervallumok nagyságában fejeződnek ki, amelyre a kérdezés kiterjed (egész élet, előző év, előző hónap, előző hét). Különösen lényeges a vizsgálandó időszak az olyan nemzetközi kutatásokban, amelyben eltérő ivási kultúrájú országok vesznek részt, azaz egyaránt megtalálható az északi vagy száraz (ritkán, de akkor sokat fogyasztó) és a déli vagy nedves (gyakran, de keveset fogyasztó) ivási szokás (Room, 1999). Míg a ritka alkohol
