Oldal 17 [17]
OCR
1. MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK AZ ALKOHOLPROBLÉMA ELTERJEDTSÉGÉNEK MÉRÉSEKOR " 15 Az egy főre jutó alkoholfogyasztás belső érvényességével kapcsolatos legfőbb probléma az, hogy ez az adat önmagában is becsült, elsősorban termelési és eladási statisztikákon alapul. Azt az alkoholmennyiséget tudjuk számba venni, amelyről hivatalos információnk van. Az úgynevezett , nem regisztrált alkoholfogyasztásról" ezek az adatok nem tudnak információt adni. Azaz a hivatalos eladási statisztikák nem tartalmazzák az alábbiakat: - a más országban elfogyasztott alkohol mennyisége, - a más országban megvásárolt és hazavitt, saját országban elfogyasztott alkohol, — a határátlépésekkor, vámmentes üzletekben vásárolt alkohol, - az otthon készített, illetve illegálisan szerzett alkohol (Trolldal, 2000; Manthey és mtsai, 2020). A nem regisztrált fogyasztás országonként eltérő, de igen jelentős mértékű lehet. Az adatokból úgy tűnik, hogy a legnagyobb arányú nem regisztrált fogyasztás az északi-európai országokban és a volt szocialista országokban található. Míg azonban az északi országokban elsősorban a turizmus, addig a volt szocialista országokban feltehetően a feketekereskedelem és a házi szeszfőzés teszi ki a nem regisztrált fogyasztás jelentősebb részét (Leifman, 2000; Global Status Report, 2018). A nem regisztrált alkoholfogyasztás mértéke hosszú ideig nem tűnt problémának Magyarországon, feltételezhető volt, hogy ennek egy része jól becsülhető, más része pedig nem befolyásolja jelentősen az egy főre jutó fogyasztás mennyiségét. A kilencvenes évektől azonban már valószínűsíthető volt, hogy a nem regisztrált alkoholfogyasztás mennyisége jelentősen megnőtt. Köszönhető ez részben a határok átjárhatóságának, a megnövekedett idegenforgalomnak, illetve a hazi szeszf6zés megnövekedett jelentőségének. A WHO 1995-ben Magyarországra vonatkozó becslése szerint az egy főre jutó nem regisztrált fogyasztás 2,5 liter volt hazánkban. Egy 2006-ban készült tanulmány szerint pedig már 4 literre becsülték az egy főre jutó nem regisztrált fogyasztást (Anderson-Baumberg, 2006). A 2014. évi WHO-kiadvány 2 literre, a 2018. évi 1,5 literre becsüli a hazai nem regisztrált fogyasztást (Global Status Report, 2014, 2018). A fenti arányok a becslések bizonytalansága mellett is jelzik, hogy a nem regisztrált alkoholfogyasztás jelentősége igen nagy az összes alkoholfogyasztáson belül. Ebből következően egyre több törekvés irányul a nem regisztrált alkoholfogyasztás becslésére, amelyről külön fejezetben írunk. Az egy főre jutó alkoholfogyasztás külső érvényességével kapcsolatos probléma lényege az, hogy az adott társadalomra jellemző összfogyasztás alakulásából valóban következtethetünk-e a problémás alkoholfogyasztás méreteire.
