Oldal 16 [16]
OCR
14 = ELEKES ZSUZSANNA 1.2. KÖZVETETT INDIKÄTOROK, MAKROSTATISZTIKAI ADATOK 1.2.1. A közvetett indikátorok általános problémái A közvetett indikátorok körébe tartoznak azok a statisztikai adatok, intézményi nyilvántartások, amelyek önmagukban vagy különböző becslési módszerekkel alkalmasak a fogyasztás vagy a fogyasztásból adódó problémák mérésére (Hartnoll, 1993). Ezeknél az indikátoroknál két általános problémával kell számolnunk. Az egyik a becslés alapjául szolgáló alapadatok belső érvényessége, azaz menynyire megbízhatóak az adatok (hogyan történik pl. a halálozási adatok regisztrálása, mennyire pontosan vezetik a kórházi nyilvántartásokat stb.). A másik problémát elsősorban az jelenti, hogy ezeknek az indikátoroknak az alapján a nyilvántartásba vétel kritériuma szerinti alkoholfogyasztókat tudjuk számba venni. A különböző intézményekben nyilvántartottak száma két tényezőtől függ. Az egyik tényező a minősítés, vagyis hogy hol, milyen környezetben, milyen jogi vagy erkölcsi normák alapján, kit tekintenek alkoholistának, ki az, akiről a jogszabályok, a környezet vagy az adott intézmény úgy ítéli, hogy kezelésre, gondozásra vagy éppen büntetésre szorul. Az intézményi adatokat befolyásoló másik tényező, az ellátóhálózat fejlettsége, illetve a problémához való viszonya. Ahol nem a szükségleteknek megfelelő a hálózat, vagy éppen kiépülőben van, vagy az intézmények attitűdje elutasító, az adatok nehezen alkalmazhatóak a változás mérésére. Különösen fontos ennek figyelembevétele Magyarországon, ahol az intézményi adatok legalább annyira tükrözik a hálózat kapacitásának változásait, a probléma iránti változó figyelmet, mint a fogyasztás tényleges változását. A kérdés tehát az alkalmazott indikátorok külső érvényessége, azaz hogy mennyire megbízhatóak azok a becslések, amelyeket az adatok alapján a vizsgált jelenség elterjedtségének mérésére végzünk. 1.2.2. Az egy főre jutó fogyasztás Az alkoholprobléma egyik legrégebben használt és legelterjedtebb indikátora az egy főre jutó alkoholfogyasztás és az ezen alapuló becslés. Ennek alapján két kérdést szokás vizsgálni: 1. Mennyire fejezi ki az egy főre jutó alkoholfogyasztás önmagában is becsült adata a tényleges fogyasztást (belső érvényesség)? 2. Az egy főre jutó alkoholfogyasztás adata mennyire alkalmas arra, hogy megbízhatóan következtethessünk a mértéktelen vagy problémás alkoholfogyasztás elterjedtségére, alakulására (külső érvényesség)?
