OCR
1. MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK AZ ALKOHOLPROBLÉMA ELTERJEDTSÉGÉNEK MÉRÉSEKOR Elekes Zsuzsanna 1.1. AZ ALKOHOLPROBLÉMA MÉRÉSÉNEK ÁLTALÁNOS PROBLÉMÁI Az alkoholprobléma epidemiológiai vizsgálatának és az összegyűjthető információk értelmezésének egyik legfőbb korlátja az, hogy olyan viselkedési formát próbálunk mérni, amely bizonyos mértékű társadalmi elítélés alá eshet, és egyes esetekben (fiatalok, munkahely, autóvezetés) jogi korlátozás alá esik. Ez pedig a viselkedés rejtését, titkolását eredményezheti az érintettek, a környezetük és a velük foglalkozó intézmények részéről egyaránt. A mérés kapcsán elsődleges kérdésünk az, hogy mit, minek az elterjedtségét mérjük. Az alkalmazott indikátorok egyik csoportja a fogyasztás mennyiségét, gyakoriságát próbálja közvetett vagy közvetlen módon becsülni, azt feltételezve, hogy a probléma mértéke vagy a problémás fogyasztás az egyén szintjén és makroszinten is valamilyen összefüggésben áll a fogyasztott mennyiséggel és a gyakorisággal. Az indikátorok másik nagy csoportja a fogyasztás következményeit, a fogyasztásból eredő problémákat, a fogyasztás jogi, egészségügyi, szociális következményeit veszi számba, feltételezve azt, hogy bizonyos mértékű fogyasztás már feltétlenül felszínre kerül valamilyen probléma formájában. Egyrészt tehát feltételezzük, hogy a fogyasztás és a problémás fogyasztás között mérhető kapcsolat van, másrészt feltételezzük, hogy a problémás fogyasztás előbb-utóbb statisztikailag mérhető módon felszínre kerül. Mindkét összefüggés sokat elemzett, sokat vizsgált kérdése a szakirodalomnak. Mindkét összefüggés mérésére léteznek makrostatisztikai módszerek, és léteznek survey-módszerek (Elekes, 2011). Az alkalmazott jelzőszámok másik csoportosítása már inkább a politika szempontjából lehetséges kezelési módokat tükrözi, és ahogy megkülönböztethetőek kínálatcsökkentő programok vagy politikák és keresletcsökkentő programok vagy politikák, ugyanúgy szokásos a keresletet kifejező indikátorok és a kínálatot kifejező indikátorok megkülönböztetése. Míg a keresletet kifejező indikátorok többsége azonos a fenti két csoportban említettekkel, addig a kínálatot kifejező indikátorok a hozzáférhetőséget próbálják mérni.