Seite 158 [158]
OCR
uradalmat is, és ennek folytán a 17. század közepére Rákóczi család lett a borvidék leghatalmasabb és legbefolyásosabb szőlőbirtokosa. Ezt tekinthetjük Tokaj-Hegyalja történeti viszonylatában a Rákócziak aranykorának. A 17. század második felében jelentős változások történtek a Rákóczi fejedelmi család történetében. II. Rákóczi György (1621-1660) erdélyi fejedelem balul elsült 1657. évi lengyelországi hadjárata gyakorlatilag véget vetett a család erdélyi uralmának. Az 1660-ban elhalálozott II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia (1629-1680) fejedelemasszony és fia I. Rákóczi Ferenc (1645-1676) fejedelem a család hegyaljai birtokain húzta meg magát. Nem sokkal később Báthory Zsófia és fia a pálosok és a jezsuiták térítésének eredményeképpen áttértek a római katolikus hitre. Ezzel pedig kezdetét vette a kálvini reformációt követő Tokaj-Hegyalján az erőszakos ellenreformáció. A protestáns prédikátorok, tanítók a birtokosokat elüldözték, szőlőbirtokaikat lefoglalták. A Habsburg-ellenes Wesselényi-összeesküvés (1664-1670) érzékenyen érintette a családot. Ugyanis I. Rákóczi Ferenc egyik vezetője volt a mozgalomnak. A szervezkedés 1670. évi bukását követően több más résztvevőhöz hasonlóan a fejedelem is igen nehéz helyzetbe került. Számos érintett fő- és köznemes elvesztette birtokait. I. Rákóczi Ferenc a számonkérést édesanyja, a jezsuiták, valamint Szelepcsényi György (1595-1685) esztergomi érsek-bíboros közbenjárásának köszönhetően úszta meg. Ennek azonban nagy ára volt. A fejedelemnek hatalmas összeget kellett fizetnie az udvarnak, hogy megúszsza az ítélőszéket, és a várható halálos ítéletet. Ennek folyományaként I. Rákóczi Ferenc elzálogosította a legjobb adottságú mádi és mezőzombori szőlőinek nagy részét is. Ezeket a területeket majd csak gyermekei, Rákóczi Julianna (1672-1717) és II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) vásárolták, illetve váltották vissza a bécsi udvartól 1699-ben. Még ugyanabban az évben a két Rákóczi testvér egymás között felosztotta a hatalmas Rákóczi-szőlőbirtokokat. A Rákóczi Juliannára eső rész idővel férje, gróf Aspremont Gobert Ferdinánd (1643-1708) családjának a birtokába került. II. Rákóczi Ferenc példásan igazgatta hegyaljai birtokait. 1698-ban Regécen üveggyártó manufaktúrát alapított borok elpalackozása végett. 1701 és 1711 között több alkalommal is összeíratta és megbecsültette hegyaljai szőlőbirtokokat, valamint azokat I.-II.-III.-IV. kategóriájú besorolás szerint klasszifikáltatta. Az 1711-ben a szatmári békével, vagy kiegyezéssel végződő Rákóczi-szabadságharcot (1703-1711) követően II. Rákóczi Ferencnek a bécsi udvarnak tett hűségeskü fejében felkínálták az amnesztiát, amit ő végül elutasított, és az emigrációt választotta. Ezért birtokait az udvar elkobozta, majd kamarai kezelésbe utalta. Ezzel pedig lényegében véget ért Tokaj-Hegyalja történetének a 16. század közepe óta tartó Rákóczi-korszaka. A 18. század közepére számos egykori Rákóczi-szőlőbirtokokat olyan, az udvarhoz hű arisztokrata és köznemesi családoknak adták el, vagy adományozták oda, mint pl. az Andrássy, a Barkóczy, a Buttler, a Dessewffy, az Erdődy, az Esterházy, a Grassalkovich, a Gyulaffy, a Gyulay, a Haller, a Holló, a Keczer, a Klobusiczky, a Mudrány, a Roxer vagy a Szirmay. 156
