Page 36 [36]
OCR
szágra küldi, hogy itt borászati kutatásokat folytasson. Jelentést készít és a furminttal kapcsolatos tervekkel tér haza. A jelentésből kiderül, hogy e szőlőfajtát 40 évvel korábban, a Forradalom idején honosította meg Franciaországban egy emigráns, illetve hogy egy bizonyos Déjean doktor már legalább 25 éve művel furmintot Hérault megyében. A szőlészeti-borászati szaktudás folyamatos áramlása jól észlelhető a tárgyban írott értekezésekben. Egy idő után bizonyos európai országokban a c tokaji ? kifejezés átfogóan mindenféle minőségi édes (/iguoreux) borra utalhat — ezt húzza alá legalábbis értekezésében Émile Viard. Egyébként Magyarországon, hasonlóan a kontinens többi országához, sokat elmélkednek a bor hosszú eltarthatóságának mikéntjéről. Ezen elmélkedéseket természetesen a kor tudományos színvonalának kontextusában kell értelmeznünk: ez időben leginkább az foglalkoztatja a szakembereket, hogy milyen szerepet tölt be a cukor a bor érlelésében és minőségének hosszan tartó megőrzésében. A francia tudósok empirikus megfigyeléseit a 18. és a 19 század fordulóján Adamo Fabbroni, Rozier apát és Antoine Chaptal rendszerezte és öntötte elméleti formába. Louis Pasteur Tanulmányok a borról, betegségeiről, s azok kiváltó okairól. Új tárolási és öregítési eljárások című tanulmánya a Második Császárság idején jelent meg. A tudós szerző a cukornak a bor erjesztésében szerepét betöltött szerepét és a tárolás kérdését tárgyalja munkájában, amelyben bőségesen hivatkozik korábbi értekezésekre. A bor hosszútávú tárolása a Régi Rend idején fontos kérdésnek számított. Magas cukor- és alkoholtartalmuknak köszönhetően a tokaji borok sokáig megőrzik minőségüket, márpedig ez nagyban növeli értéküket, hiszen nem könnyen romlanak meg. A Kelet-Közép-Európában töretlen hírnévnek örvendő tokaji bor iránt — magas alkoholtartalma és ennek járulékos előnyei okán — töretlen volt a kereslet tárgyalt korszakunkban. Egyszerűbben fogalmazva: a 17-20. században a tokajit elsősorban azért vásárolják, mert sokáig megőrzi minőségét, márpedig ez fontos tényezője az árképzésnek. A borok ára nagyon széles skálán mozog: függ a bor típusától, ritkaságától, eltarthatóságától, a szüretelés dátumától, vagy éppen tárolásának mikéntjétől. Mivel a szőlőtermelés igen kockázatos vállalkozás, a ritka borok és évjáratok nyilvánvalóan jó áron értékesíthetők a piacon, ami a termelőket arra ösztönzi, hogy a minőségre hangsúlyt helyezve csak korlátozott mennyiségben állítsanak elő boraikból. A tokaji bor egyébként sem a közemberek mindennapos fogyasztását kiszolgáló piacon tarol: sokkal inkább a politikai és gazdasági elit pincéiben feltűnő értékes kuriózumként kell rá gondolnunk. A francia utazók, tudósok és felvilágosult borkedvelők a legelőkelőbb körök ízlését is kielégíteni képes luxusterméket látnak a tokajiban. A különféle szerzők egyébként szemérmetlenül másolják egymás korábbi megállapításait. Ami a tokaji megítélését illeti, az a 19. század végén némileg meginog, aminek okai egyébként nem teljesen világosak, ami azonban bizonyos: e borfajta neve elszakíthatatlanul összekapcsolódik Magyarországgal. A tokaji hírnevének fontos eleme, hogy egy törékeny, óvandó és védendő bortípusról van szó. 34
