OCR
A tokaji Dor, ahogyan a franciák álják - avagy a tokaji! hírnevének megszilárdulása a Dorok nazájában Különböző típusú forrásszövegekre — úti beszámolókra, szakcikkekre, borászati értekezésekre, szótárakra és enciklopédiákra, tudományos könyvekre és folyóiratokra és ampelográfiai munkákra — támaszkodva megkísérelhetjük rekonstruálni, hogy a tokaji bor a 18-19. században miképpen tett szert hírnévre, később pedig miképpen őrizte meg jó megítélését Franciaországban. Az itt felsorolt források három fő okra vezetik vissza a tokaji hírnevét: a jellegzetes termőhelyre (zerroir, dűlő), a szakemberek szerepére és a kereskedelem fontosságára. A termőhely kapcsán először érdemes aláhúznunk, hogy egy bortermelésre kivételesen alkalmas területről beszélünk. Vulkanikus eredetű, 500 méternél alacsonyabb dombokon terem itt a szőlő: a meredek domboldalakat kőzettörmelék- és löszrétegek borítják, amelyek nem engedik átszűrődni a vizet, igen száraz közeget teremtve ily módon. A régiót sajátos mikroklímája igen alkalmas helyszínné teszi arra, hogy ott kibontakozhasson a hagyományos szaktudás. A területet egyébként átszeli egy olyan folyó, amely nagy szerepet játszik a tokaji bor előállításában és a piacra való eljuttatásában egyaránt. A Tiszába ömlő Bodrogban képződik az a reggeli pára, amely egy mikroszkopikus gombafajta, a nemes rothadásként ismert jelenségért felelős Bozrytis cinerea. A tokajinak a francia utazók írásaiban betöltött helye koronként változó. A 17. század elején e bort még alig ismerik Franciaországban, így nem is beszélnek róla, azonban XIV. Lajos uralkodásának idején példátlan gyorsasággal hódítja meg a királyi udvart, s diplomáciai körök kedvenc italává válik. A 18. században a tokaji népszerűségre tesz szert a társadalom vagyonos rétegeinek körében, s a filozófusok emblematikus nedűjeként is ismert lesz. A 19. századra a minőségi bor szimbólumává válik: olyan szintet képvisel, amelyről mások csak álmodoznak. Érdemes aláhúznunk Pierre-Alexandre Odart de Rilly gróf szerepét a folyamatban. A Poitou régió egy illusztris nemesi családjából származó borász La Dorée néven ismert birtokán (Touraine) szisztematikus kísérletezést folytat annak érdekében, hogy javítson szőlőjének minőségén. Miután elnyerte a júliusi monarchia hivatalos borászati szakértőjének címét, Lajos Fülöp király 1839-ben Magyaror33