Seite 413 [413]
OCR
Koniglich allergnadigst privilegierte Anzeigen aus sämtlichen kaiserlichen königlichen Erbländern cimüt, ugyanis annak éppen 1773-as számában számos vitairat található a növényi arany kérdésében (Weszprémitől is).2! Végül a szerző saját tapasztalatával támasztja alá kritikáját: ,a Keresztúry-féle Epbemerides Vindobonensesben közzé tettük, hogy a mádi szőlőnkben 1779-ben találtunk egy ilyen, kidomborodó aranyszemcséktől feltűnő szőlőfürtöt"; ez eljutott az uralkodóhoz (Mária Teréziához), akinek parancsára a bécsi egyetemen megvizsgálták, és rájöttek, ,hogy ezek bizonyos rovarok petéi, és 1780-ban az Ephemerides 87. számának függelékében, az 526-ik lapon közzé is tették." Igaz lehet a szőlőfürt megtalálásáról és elküldéséről szóló történet, bár átvizsgálva az említett Ephemeridesnek azokat a részeit, amelyek szóba kerülhetnek, nem találtam meg az állítólag közzétett cikket; az ügy még további kutatást igényel, mivel lehetséges, hogy Szirmay megint elrontotta a hivatkozást. Az udvar felől érkező , válasz" viszont valóban szerepel az Ephemerides 1780. évi 87. számában (ez az október 31-i szám) az 526—527. oldalon. Érdekes módon egy vershez kapcsolódik: Franciscus Sebastianovich Magyarország termékenységét dicsérő versében, a TDisza leírásában arról van szó, hogy Liber (Bacchus, a bor istene) révén ,arany magvak" (aurea grana) is teremnek a szőlőkben, és ehhez az aurea grandhoz kapcsolódik egy lábjegyzet, miszerint: , Ezt költőileg [kell érteni]. Ugyanis az ez évben végzett kísérletek azt mutatják, hogy a sárga magvak, amelyek a tokaji szőlőfürtökhöz tartoznak, semmiképpen nem aranyból vannak, hanem csupán bizonyos rovarok petéi."22 Mindent összevéve érdekes Szirmay összefoglalása a hamis vélekedésekről a 32—33. fejezetben, jól tükrözi a tudományos vita izgalmát és tétjét, de magába az összefoglalásba is vegyül egy csipetnyi hamisság. Nem kell elvárnunk egy eredetileg Zemplén megyét, illetve Hegyalját leíró szerzőtől, hogy elmélyedjen a szerteágazó vitában, és azt is láttuk fentebb, hogy a közvetítő forrásokra vonatkozó tudományos elvárások még nemigen alakultak ki a 18. századra. Mégis, az összeállításból úgy tűnhet a naiv olvasónak, hogy a szerzö Weszpremiböl, illetve a Miscellanedböl indult ugyan ki (ezeket valamilyen formában megnevezi), de nagyrészt ismeri, olvasta, és önállóan foglalja össze az általa említett, vitához kapcsolódó szövegeket. Valójában a beszámolókról szóló összefoglaló mondatok nagyrészt szinte szó szerinti átvételek Weszprémitől, illetve a Miscellaneából is, és ezekhez tett hozzá néhány (nem mindig ellenőrizhető) általa olvasott forrást, illetve saját tapasztalatot. Ettől persze még olvashatta bármely eredeti szöveget Szirmay, de ezt a komolyabb utánajárást a részéről egyáltalán nem támasztja alá a fenti vizsgálat. (A pongyola, hibás hivatkozások aránya is érthetően megnőtt a többszörös közvetítés eredményeképp: egy-egy hivatkozás vagy eredetileg is hibás volt, vagy Szirmay vette át rosszul, vagy útközben lefelejtődtek valahol.) 261. Kaiserlich Königlich. . . 3 (1773), 78-90, 401—404. A folyóiratszámra BALAssA (1991, 430) hívja fel a figyelmet. 262 Pampinea hic se etiam Liber protrudit ab ulmo, / Aurea grana" ferens, ut pressis vasa coronet / Nectaribus, simul immiscens Albumgue, Nigrumgue / Fundit opes Mortalibus et sua dona propinat." A csillaghoz tartozó lábjegyzet: , Poetice hoc. Nam ex experimentis hoc ipso anno factis constat, grana flava, guae uvis Tockainis adhaerent, nequaquam aurum, ovula tantummodo certorum insectorum esse.” 411
