Oldal 393 [393]
OCR
A történeti részek és forrásaik feltérképezése, illetve a hivatkozások általános vizsgálata után egyfajta , megfogyva bár, de törve nem" érzésünk lehet. A lényegi eredmény az, hogy Szirmayt mint helytörténészt vagy történetírót az eddiginél komolyabban kell vennünk. Többször és többféle hibát, mulasztást követett el a források felhasználása során, de ennél sokkal többször igaznak, megfelelőnek bizonyultak a hivatkozásai, márpedig hatalmas mennyiségű forrásból merített. Mind az elsődleges, mind a másodlagos források széles spektrumát mutatja fel a mű, az új, tudományos történetírás követelményeinek megfelelően. Számos kéziratot, oklevelet ő kutatott ki és tárt a nyilvánosság elé. Ha az összefüggések feltárása és a forráskritika terén el is marad a mű a 18. század legjobbjaitól, például Pray György műveitől, a Hegyalja településeinek történetéről — ahogy egész Zemplén megyéről — messze az addigi legrészletesebb művet írta meg. Leírásaiban megvannak a települések, illetve a borvidék akkori, 18. század végi legalapvetőbb jellemzői, és az összegyűjtött történeti adatokból összeálló , kiskrónikákból", ha azok szükségképpen foghíjasak is, mégiscsak összeáll a helyszínek történetének egy vázlata, amelyet az ország és főleg az adott hely lakói haszonnal forgathattak, forgathatnak; sőt, kellő körültekintéssel a ma történészei, helytörténészei is használhatják Szirmay adatait, közléseit kiindulási pontként. IV. A hegyaljai szőlő és bor— számos nézőpontból 1. A Hegyalja-Ismertetés és a tokaji Dorral kapcsolatos 18. századi irodalom A Hegyalja-Ismertetés fejezetei az egész mű szerkezetének szempontjából, mint láttuk, három kategóriába sorolhatók: a hegyek, illetve a települések leírásától jól elkülöníthetők a valamiképpen szőlészettel, borászattal foglalkozó részek. Ez az a nagyobb téma, amely a mű kereteit adja, hiszen főleg azok a hegyek és azok a zempléni települések kerültek be a műbe, amelyek a borvidéket alkotják; ugyanakkor e fejezetek csak nagyjából egyharmadát teszik ki a mű terjedelmének. Iémájuk alapján e fejezeteket — amelyek nem mindig logikus rendben követik egymást — öt csoportra oszthatjuk: (1) a tokaji bor története; (2) a tokaji bor jellemzői és a borokhoz kötődő hagyomány; (3) a szőlő és szőlőművelés, borkészítés jellemzői; (4) a növényi arany kérdése; (5) megjegyzések a borkereskedelemről. Az ötből az első három csoport — a , törzsanyag? — fejezetei egymásba játszanak, e fejezeteket máshogy is lehetséges csoportosítani; az utolsó kettő kis fejezetcsoport egyértelműbben különválik, és ezek inkább kiegészítő jellegűek. 391
