Oldal 390 [390]
OCR
Windisch listájának 12 tételéből 11-et"?? egyszerűen átvesz Szirmay (a két lista elején még a sorrend is egyezik), és azt a benyomást kelti, mintha ő szedte volna öszsze ezeket a Tokaj-ábrázolásokat. Valójában csak hozzátett Windisch listájához négy, valamiképpen Magyarországhoz kötődő művet ( Bizzarri, Wernher, Kaprinay, Bél"? műveit) és törvényeket. , Elhallgatott közvetítőket" a Hegyatja-Ismertetés más helyein is sikerült találni, például egy-egy boros versnél, vagy a növényi aranyról szóló fejezetekben.'?* Ezek az esetek arra intenek, hogy amennyiben nem tudjuk biztosan, hogy a hivatkozott szerző művét Szirmay tényleg felhasználta, vagy fel szokta használni, akkor nem szabad kizárnunk a lehetőségét ilyen közvetítőnek. c) Szó szerint átvett, de egyáltalán nem hivatkozott szövegek A nem megfelelő forráskezelésnek ez a legsúlyosabb fajtája; nagyobb szövegegységnek (nem csak egy-két szónak) hivatkozás nélküli átvétele a 18. században sem felelt meg a játékszabályoknak. A leghosszabb ilyen átvételről a Hegyalja-Ismertetésben már szóltam fentebb: az első tíz, rövid fejezetet, a hegyek leírását szinte teljesen a Bél-féle kézirat másolatából merítette szerzőnk, azt részben kivonatolta, részben szó szerint átvette. A településleírások adataiban, felsorolásaiban is sokszor visszaköszön a Bél-kézirat (de nem szó szerint átvett mondatok formájában). Nem csak azért problémás ez, mert a szerző saját kutatásának tűnhetnek az átvett, de nem hivatkozott részek, hanem így az olvasó számára elvész az ellenőrizhetőség lehetősége is." A Bél-kéziraton kívül is vannak még kisebb források, amelyekre szerzőnk nem tartotta szükségesnek hivatkozni, holott legalábbis határesetről van szó. Amikor például felsorolja a sátoraljaújhelyi perjeleket, a 42-ből az első 26 perjel (1701-ig) pontosan úgy szerepel nála, mint Kazinczy Zemplén-leírásában, amelyet, mint tudjuk, a régi barát elküldött Szirmaynak, és végül ott maradt a vázlat az utóbbi hagyatékában." Elképzelhető lenne, hogy mindkét lista közös forrásból származik, de annyira pontos az egyezés a kettő között, hogy szinte biztosra vehetjük, Szirmay konkrétan Kazinczy szövegét használta, és azt a listát egészítette ki a maga jelenkoráig. 2 Csaka 9. Tokay. Aus dem Kreckwitz” a kivétel. 185 A laza ,MSS Belii" hivatkozás a Bél-féle kézirat Tokaj-leírását kell, hogy jelentse, amely kéziratot Szirmay az egész művében alapul vett. Ezekről lásd a megfelelő szakaszokban, IV. 3, ill. IV. 5. Ha Szirmay változtatott Bél szövegén, az lehet jó irányú — például tükrözheti az azóta megváltozott viszonyokat —, de rossz irányú is; Mád leírásában például a kúriával rendelkező nemesek közül kikerült a Bélnél még szereplő Dessewffy család, bár Szirmay idejében is volt a városban udvarházuk. Vö. ORosz 2020, 206. Gyakran előfordul az is egy-egy településleírásban, hogy míg Bél több nemzetiséget sorol fel mint ottani lakosokat, Szirmay leírásában már csak magyarokat találunk. Ennek az érdekes különbségnek a magyarázata további kutatást igényel, amelynek során figyelembe kell venni az ismert adatokat a települések nemzetiségi összetételéről a szóban forgó évtizedekben, és a nemzettudat erősödését a 18. század végén. 186 Vo. SZIRMAY 1798, 193-4, és OSzK, Fol. Hung. 880, f. 34. 18. 2 185 388
