OCR
problémái az oklevelekre is vonatkoznak. Egyelőre viszont összességében, nagyjából megbízhatónak tűnnek az oklevelekre való hivatkozások és átírások. Arra is van példa, hogy egy oklevelet már kiadtak a Szirmay-művek elkészülte előtt, de ő mégsem ebből, hanem úgy tűnik, az eredetiből vagy annak másolatából idézi a szöveget, olyan szövegrészeket is, amelyek a kiadásból a rövidített előadásmód miatt kimaradtak."? Vegyük most sorra röviden, honnan, milyen módon juthatott hozzá Szirmay elsődleges források szövegéhez. (1) Mint említettük, a jezsuiták által elindított forráskiadási programok révén a 18. század végéig már jelentős számú oklevél, törvény és más elsődleges forrás jelent meg nyomtatásban. Előfordul, hogy Szirmay ilyen könyvekből merítette anyagát, amint azt explicit módon mutatja ez a hivatkozás is: ,A legrégibb oklevél, amely említést tesz szőlőkről, Katona Istvánnál a Hiszoria critica regum Hungariae III. kötetének 508. oldalán található". Előfordulhat, hogy akkor is valamilyen forráskiadás közvetített Szirmay számára egy forrást, ha a Hegyalja-Ismertetésben egy magángyűjtemény vagy levéltár van feltüntetve; de ez összességében nem tűnik jellemzőnek, mert eleve nagyon kevés volt az olyan kiadott forrás, amely éppen Zemplén, illetve Hegyalja területére vonatkozik. (2) Szirmay nem kevesebb, mint hat kéziratos oklevélgyűjteményre hivatkozik a Hegyalja-Ismertetésben: Kaprinay Istvan, Wagner Karoly, Fejérvary Karoly, Kovachich Marton Gyorgy, Cornides Daniel és Széchényi Ferenc gytijteményeire (az ilyen hivatkozasok jellemzéen ,,Coll[ectio] Dipl[omatica]” vagy egyszertien „Mss.” röviditesekkel kezdödnek).'° A hat közül csak a Kaprinay-hivatkozásokhoz szokott tartozni a kötetnél részletesebb helymegjelölés, oldalszám. Kaprinay a haláláig (1785) 102 kötetet állított össze másolatokból, ezeket nagy értékük miatt a Kamara ideiglenesen lefoglalta," de 1789-re elhelyezték a már Pesten levő Egyetemi Könyvtárban, és más gyűjteményekkel együtt nyilvánossá tették; Szirmay is itt tanulmányozhatta, és máig egyben van a gyűjtemény a könyvtárban. Wagner Károly (1732-90), az egyetemi könyvtár őre 1784-ben nyugdíjba ment és Kisszebenben (Eperjes mellett) élt haláláig, kéziratgyűjteményének egy részét ma az OSZK őrzi."? Fejérváry Karoly (1743-94), a sárosi táblabíró és az eperjesi kollégium felügyelője szintén Eperjes mellett, mégpedig komlóskeresztesi birtokán élt haláláig; gyűjteményeit Jankovich Miklós vette meg 1799-ben, így kerültek végül az OSZK-ba, ám ott a Collectio diplomaticának csak az első kötete van meg," a Szirmay által töbször hivatkozott III. kötet nincs. 158 Vö. egy 1512-es, birtokcseréről szóló oklevél Wagner általi kiadását (WAGNER 1780, 78—79) és Szirmay kötetéből vette az oklevelet (ma nincs meg). Wagner rövidített kiadását Katona is átvette (KATONA 1792, 640-642). 19 Katona 1780, 508-509, Szırmay 1798, 26. Katona Istvan kétetein kiviil Szirmay peldäul Kaprinay (1767-71) vagy WAGNER (1780) kiadásait is használta mint források lelőhelyeit. 160 Egy helyen utal Dobai Székely Sámuel , gyűjteményeire" is, akinek valóban fennmaradt egy négykötetes oklevélgyűjteménye, de ez az 1522-es évszámhoz tartozó bekezdés (SzZiRMaYv 1798, 183) egészében problematikus, hivatkozásai megbízhatatlanok. 161 MÁrYÁs 2017, 204. 12 Pl. Quart. Lat. 1281 („Analecta Diplomatica”). Läsd Hétvényi 1970, 342-349. 163 A Ouart. Lat. 1262 középkori oklevelek másolatainak két kötetét tartalmazza. 383