Oldal 382 [382]
OCR
A történeti művekre való hivatkozások egyenetlen eloszlásában szerepe lehetett egyrészt annak a tényezőnek, hogy megvolt-e nála (akár ideiglenesen") egy adott mű vagy sem, másrészt annak, hogy mennyire kötődött az adott krónika kiadójához. A nagyon gyakran hivatkozott Istvánffy nyilván megvolt a könyvtárában, míg az egyszer említetteknél ez erősen kérdéses, sőt az is, hogy közvetlenül azokat használta-e a Szirmay. Ami a nagy történeti művek kiadásait illeti, ismét hangsúlyoznunk kell Bél Mátyás jelentőségét. Az Adparatus...-ban szämos forräst kiadott, és a sorozat 3. decasának tekinthető Scriptores rerum Hungaricarum...-ban (amelyet Johann Georg Schwandtner adott ki) szinten részt vett. E decas első kötetében jelent meg Anonymus először nyomtatásban, 1746ban; Bél maga írt előszót a kötethez, és az Anonymus értékelése körüli vita azóta is tart. Egyértelmű, hogy Szirmay Schwandtner kiadását használta: elején hosszan idézett Anonymus-részlet pontosan megegyezik a schwandtneri kiadás szövegével," leszámítva, hogy Ond vezér furcsa , Ound" névalakját Szirmay , Onudu"-ra mödositotta.'*‘ Az is könnyedén bizonyítható, hogy Oláh Hungáriáját a Bél Mátyás-i forrássorozat I. decasából (1735) olvasta Szirmay, és nem Kollár 1763-as , rivális" kiadásából." Závodszky naplójáról már fentebb kiderült, hogy Bél kiadásából használhatta szerzőnk. Ha pedig mind Oláh, mind Závodszky művét Bél Adparatusa közvetitette, aligha kétséges, hogy a híres középkori forrást, a kétszer is hivatkozott váradi regestrumot nem a forrás első, 1550-es kolozsvári kiadásában" látta Szirmay, hanem Bél kiadásában, ugyanis ez is szerepel az Adparatusban."" Összesen tehát legalább négy olyan 12-16. századi forrás van, amely Bél vagy Schwandtner közvetítésével juthatott el Szirmayhoz: az e körbe tartozó források nyilvánvalóan könnyebben kerültek a zempléni nemes látóterébe. a Hegyalja-Ismertetes f) Oklevelek és egyéb elsődleges források Elérkeztünk a talán legérdekesebb, legnagyobb téttel bíró, egyúttal legnehezebben megválaszolható kérdéshez: az oklevelekre, elsődleges forrásokra való hivatkozások 42 Ha egy Szirmay által biztosan használt nyomtatvány nem volt meg a könyvtárában, felmerülnek például a következő lehetőségek: kölcsönkérte egy ismerősétől, kijegyzetelte egy könyvtárral rendelkező ismerősénél, esetleg (közkönyvtárak híján) plébániai könyvtárban talált rá az adott műre. 143 SCHWANDTNER 1746, 1—38. 44 A 3. decasnak (Scriptores rerum Hungaricarum...) 1. része megjelent 1765-ben Nagyszombatban és 1766-ban Bécsben is, az Anonymus-részlet tekintetében változatlan szöveggel. 145 SZIRMAY 1798, 5-6 és SCHWANDTNER 1746, 13. 46 Az „Ound” mellett az „Oundu” is elöfordul Schwandtnernel, peldäul a XV. fejezetben. 47 Ber 1735-46, I, 1-38. 48 KoLLÁR, kiad., Oláh 1763. Szirmay Sátoraljaújhely kapcsán, a 184. oldalon így idézi Oláhot: Ujhely, et Terebes arces aggere extra moenia circumducta fortissimo. Ez az ez kivételével pontosan megfelel Bél kiadásának (21. 0.), Kollar mondataban viszont circumducto fortissima szerepel (50. o.). À Hegyalja-Ismertetés 38. oldalan szereplő idézet forrása pedig a Bél-féle kiadás 18. oldalán van. 19 Exemplum... 1550. 150 Ber 1735-46, I, 191-278. A ket kiadäsnak különböz6 cimei vannak: az 1550-esnek Exemplum seu ritus explorandae veritatis, az 1735-ösnek csak Rifus explorandae veritatis..., Szirmay az utóbbit írja kétszer is, ez is Bel kiadäsänak hasznälatära utal. 380
