Oldal 381 [381]
OCR
vagy történeti tárgyú latin versre sehol sincs utalás — megbízhatatlannak tartotta ezeket? -, a nagy 16. századi történeti művek, kiadások egy részére viszont van. e) A hagyományos kánon (a 12-17. századi nagy történeti művek) Fentebb láttuk, hogy Szirmay számára a 18. századi új, tudományos történetírás volt az alapvető paradigma, de éppen ezért fontos hangsúlyozni, hogy a 18. század, legalábbis Szirmay számára, alig vetett árnyékot a hagyományos kánonra, a nagy középkori-humanista történeti művekre, amelyek többé-kevésbé még mindig igazodási pontként szolgáltak a korban. Általában a nemzeti hagyományok, a nemzettudat részévé is váltak e munkák, nyilván már csak ezért sem engedte el őket a hazafias nemesúr, akinek történelem- és hazaszeretete majd" minden művén érződik. A nagy művek közül messze a legtöbbször Istvánffy Miklós Hiszoriaejára hivatkozik, amely 1622-ben jelent meg nyomtatásban először, és valóban, abban a nagy sorozatban, amelyben a középkori, humanista történetírók egymás művét folytatták, Istvánffy 17. század elejéig ívelő műve volt talán az utolsó egyértelműen kanonizálódott alkotás. Johann Jacob Kettelernek, Istvanffy egyik folytatójának száz évvel később kiadott művére"? is találunk hivatkozást. A 17. századból származó forrás még (két említéssel) Bethlen Farkas erdélyi történetíró és kancellár Hiszoria de rebus Transilvanicis című munkája, amelyet éppen Szirmay idejében adtak ki, az 1780-as években." Oláh Miklós (Nicolaus Olahus) 1536-ban befejezett Hungaridjat kétszer említi, sőt idéz is belőle. A középkorból legtöbbször Bonfinire hivatkozik, egy-két (konkrét hivatkozás nélküli) említés esik Galeottóra, Ranzanóra, Kézaira, a Képes Krónikára, illetve Ihuróczy krónikájára, de Jan Diugosz lengyel történelemről írt, 1460 körül elkészült krónikájára is. Szirmay kedvencének III. Béla kiräly (1172-96) jegyzője, Anonymus tűnik, legalábbis az ő művében talált szerzőnk olyan, a hegyaljai területre vonatkozó összefüggő részt, amelyet említ is és többször idéz is. Anonymus kiemelt helye Szirmaynál már csak azért sem meglepő, hiszen ő volt az első fennmaradt nagy nemzeti történeti mű szerzője, a honfoglalás krónikása, mindenképpen a , kezdetek" varázsa lengte körül. A krónika 16. fejezete , Tarcal hegyéről" szól, de más fejezetekben is esik szó Hegyalja területére eső helyszínekről: Szirmay láthatóan egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy ezeket a számára etimológiailag is érdekes részeket említse vagy idézze." 1588 ISTVÁNFFY 1622. 139 KETTELER 1724. 40 BETHLEN 1783-89. Ha a hiányok felől közelítjük meg a kanonikus szerzők felhasználásának kérdését, említhetnénk, hogy nem esik utalás sok híres 16-17. századi történetíróra, de természesen ez nem is lenne elvárás, hiszen eleve csak Hegyalja településeinek történetéről van szó Szirmaynál. Megjegyzendő azért, hogy vannak olyan kiadott, hegyaljai településekkel (is) kapcsolatos történeti írások, amelyeket akár felhasználhatott volna, ilyen például Tokaj 1565-ös ostromának leírása, amelyet Zsámboky János az 1568-as Bonfini-kiadása végére illesztett más ostromleírásokkal együtt (BONFINI 1568, 818-820). 379
