Oldal 372 [372]
OCR
láthatunk előrelépést Bél Mátyás után a 18. század végéig." Hogy milyen földtani viszonyok miatt terem olyan jó szőlő és bor Hegyalján, vagy a települések földrajzi fekvése hogyan függ össze történelmükkel — ezek inkább már a következő századok történészeinek kérdései. Nem véletlen, hogy a modern szakirodalom szűkebb értelemben vett helytörténetírással foglalkozó művei a 19. századtól szokták kezdeni az áttekintést. III. Szírmay és a 18. századi történetírás. A mű gazdag forrásvilága és a forráskezelés problémái 1. A Hegyalja-Ismertetés a 18. századi történetírás kontextusában Szélesre tägitva a kört Bél Mátyás mint történész körül, vizsgáljuk most meg a HegyaljaIsmertetés történeti részeit általánosságban, illetve ezek kapcsán Szirmayt mint történészt a 18. századi történetírás kontextusában. Ezek a történeti részek — a településleírások nagy részét adó helytörténeti részek (afféle , kiskrónikák"), illetve a hegyaljai szőlőművelés történetére vonatkozó részek (19—20. §, 23—26. §) — először is a hivatkozott források mennyiségével döbbentik meg az olvasót. Azon túl, hogy az adatok oroszlánrészéhez tartozik valamilyen hivatkozás, ezek igen változatosak is. És nem csak a nyomtatott forrásokból van sok és sokféle — Anonymustól 18. századi történetírókig és tudósokig —, hanem kéziratos és egyéb forrásokból is: kéziratos beszámolók, naplók, népi mondások, feliratok, de mindenekelőtt oklevelek számos levéltárból és gyűjteményből. Természetes módon tolulnak fel az olvasóban efféle kérdések: hogy lehet, hogy az inkább csak közmondás- és szólásgyűjteményéről ismert nemesúr ennyi történelmi adatot gyűjtött össze a kor viszonyai közt, egy viszonylag kis ferületre (itt: Hegyaljára) vonatkozóan? Nem lehet, hogy a hivatkozott közlések egy része — talán jó része — nem hiteles, vagy legalábbis más forrásból származik, mint ami meg van adva? Ha viszont összességében egy hiteles és rendesen megírt mű ez a vidék helytörténetírásában mindenképp úttörő ismertetés, miért nem foglalkozott vele érdemben és érdeme szerint a szakirodalom? A hitelesség kérdését még érdekesebbé teszi az, hogy Szirmayról való eddigi tudásunk alapján e/vileg minden szélsőség elképzelhető. Egyrészt ismerjük Szirmay hajlamát a történészi kutakodásra, levéltárak iránti vonzalmát, és életrajzi adataiból tudunk a megyei tisztségével járó levéltári munkájáról, illetve a sok utazásról is — a környező megyékbe, Pest-Budára, sőt Bécsbe —, amelyek egy ilyen nagyszabású adatgyűjtésnek legalábbis a minimális feltételeit megteremtették. Másrészt Szirmay becsvágyának 98 Lásd FopoR 2006, 70-111. 370
