Seite 360 [360]
OCR
Az a tény, hogy a Hegyalja-Ismertetés egy megyeismertetésből vált ki, egy másik problémát is maga után vont, mégpedig Hegyalja területével kapcsolatban. A borvidék a kora újkorban már egy közjogilag is létező terület volt, még ha bizonyos települések esetében sokáig nem is volt egyértelmű, hogy beletartoznak-e. E terület neve hivatalosan Hegyalja volt, latinul a Submontanus jelző jelölte. Magát a bort, amely erről a területről származott, , tokajiként" emlegették leginkább — főleg külföldön —, és ennek nyomán a 18. századtól Hegyaljára kezdtek Tokajjal kapcsolatos neveket is használni (pl. Tokajer Wein-Gebürg). Ma elsősorban Tokaj-Hegyaljaként emlegetik a területet, ami már csak a félreértések elkerülése végett is üdvös dolog; ám Szirmay és kora számára Hegyalja volt az elsődleges név, és e tanulmány is ezt a terminológiát követi. Hegyalja területének rögzítésében leginkább az 1737-es királyi leirat volt a meghatározó; a későbbi vármegyei rendelkezések is elsősorban ennek településlistáját vették alapul, és az ,ingatag" helyzetű, végül 1737-ben kiszoruló települések (elsősorban Szerencs) a 18. század folyamán hiába kérvényezték visszahelyezésüket." Szirmay korára vonatkozóan tehát ezt az 1737-ben rögzített településlistát vehetjük alapul, márpedig abban benne van három olyan település is, amely a Hegyalja-Ismertetésbe nem került bele: Golop, (Abaúj-JSzántó és Horváti. Mivel ezek nem Zemplén, hanem Abaúj megyei települések voltak, " nem voltak benne a Zemplén helyrajzi-politikai ismertetésében, és túl keveset nyomtak a latban" Szirmay számára ahhoz, hogy róluk új fejezeteket írjon, s így a Hegyalja-Ismertetésbe minden hegyaljai település bekerüljön. Talán éppen azért, hogy ne érhesse szó a ház elejét a kimaradók felől, Szirmay ezt a címet adta a művének: , Zemplén vármegye bortermő hegyeinek és helyeinek... ismertetése", vagyis a megye borvidékrészét és nem egész Hegyalját jelöli meg a mű tárgyaként (a megye hangoztatása a címben természetesen összefügg a szóban forgó Szirmay-művek keletkezésének egész, fent ismertetett kontextusával is). Ám ettől még egyértelmű, hogy az egész borvidék sajátosságairól szólnak az általános leírások, és a Praefatióban már maga a szerző is így fogalmaz: , azoknak a bortermő hegyeknek és helyeknek az ismertetését, amelyek a tokajiak, avagy amiként hívják őket, a hegyaljaiak" osztályába tartoznak, közzéteszem." Itt tehát már gyakorlatilag kimondja a szerző, hogy a közjogi értelemben vett Hegyaljáról lenne szó művében. Ellentmondás van tehát a cím és a Praefatio témamegjelölése között, a három település bevonása elvárható is lett volna, meg nem is. A bizonyos értelemben kimaradó települések súlya és aránya nem olyan nagy, hogy ne lehessen kissé leegyszerűsítve Hegyalja-ismertetésként gondolni a műre, de azért a három település lakói — akik éppoly büszkék borukra, mint a többi hegyaljai — nem örülhettek túlságosan, ha fellapozták a kis nyomtatványt. (Bent maradt viszont a helyrajzi részben — tehát elvileg, a kisebb mű címe szerint most már a , zempléni bortermő helyek" között — két olyan kisebb, akkor még önálló település, amely nem volt híres boráról, nem tartozott Hegyaljához, csak 16 Hegyalja területi problémáira a kora újkorban lásd Bopó 1979, 485—486. §7 Pontosabban Golop esetében Felsőgolop tartozott egyértelműen Abaújhoz. Nem valószínű, hogy egyszerű figyelmetlenségről lett volna szó Szirmay részéről. A latin eredeti a magyar és latin nevet is megadja: , sive (uti vocant) Hegyallensium, seu Submontanorum...” 48 49 358
