Oldal 354 [354]
OCR
1779-ben Bécsben az akkori főispán kíséretében, Budán a budai táblabírói hivatala alatt, Pozsonyban a képviselősége éveiben. Több helyen alkalma nyílt, hogy kiélhesse egyik szenvedélyét, a könyvtárakban, levéltárakban való kutakodást: Zemplén megyei főjegyzőként és a levéltár gondozójaként összeírta a megyei levéltár lajstromát, de azt is biztosan tudjuk, hogy Budán is levéltári (például családtörténeti) kutatásokat folytatott." A hivatalok és utazások tehát megteremtették a feltételeket ahhoz a nagyarányú adatgyűjtéshez, amely többek közt a Zemplénről, Hegyaljáról szóló műveiben visszaköszön. 1797-ben aztán hivatali pályája derékba tört. Az 1790-es évek feszült politikai légkörében a vármegyei életre különösen jellemző volt a nemesi csoportok versengése, egymás elleni áskálódása, Szirmaynak pedig túl sok ellensége akadt (beleértve a család gazdagabb és lutheránus ágához tartozó Szirmay László alispánt, aki az Antal csoportjával szemben álló párt egyik vezetője volt), és végül felmentették kerületi elnöki és más tisztségeiből. A tudomány számára mindenesetre ez is szerencsés fordulat volt, ugyanis ettől kezdve vékei birtokára visszavonulva elősorban az írásnak, a tudománynak élt Szirmay. Közben gazdálkodott, gyermekeket nevelt (az első házasságából származó 11 gyermekből csak egy élte meg a felnőttkort, ezenkívül második házasságából is volt egy fia); " olyan barátok jártak hozzá, mint a nem messze lakó és Szirmayval távoli rokonságban is levő Kazinczy Ferenc, vagy éppen Kovachich Márton György, Szirmay iratainak későbbi rendezője. 1812-ben, 65 évesen halt meg, élete végéig dolgozott; halála napján is a Magyar Kurírt olvasta. Temetésekor Kazinczy néhány koporsóvivőt kituszkolt a koporsó alól, és maga állt be a helyükre." Szirmay a vagyonos nemességnek ahhoz a rétegéhez tartozott, amely vezető szerepet, magas tisztségeket töltött be a vármegyében, ugyanakkor nem volt tagja a kastélyban lakó, több nyelvet beszélő, világlátott arisztokráciának. Mindazonáltal az előbbi nemesi csoporton belül is kitűnt egyrészt literátus oldalával, tudományos érdeklődésével, másrészt következetes udvarhűségével és jozefinizmusával, illetve egyházellenességével. Műveit, amelyek nagyrészt máig kéziratban maradtak, König György három kategóriába sorolja: , néprajzi és szépirodalmi", történeti, végül politikai írásokra; bár egy-egy művet nem mindig lehet egyértelműen a fenti kategóriákba besorolni, azért ezek jól mutatják az életmű fő irányait. Az első, néprajzi-szépirodalmi kategóriából (ahol a , néprajz" kifejezést erős fenntartásokkal kell kezelnünk) messze legismertebb műve - az a műve, amelyről öregkorában a kortársak elsősorban ismerték — a kétszer is kiadott Hungaria in Parabolis, magyar közmondások és szójárások egyfajta példatära.!* Elsősorban értékőrző céllal íródott abban a korban, amelyben sokan a magyar nyelvet puszta létében is fenyegetettnek érezték; márpedig a közmondások, B Már a házasságkötése utáni években is, 1770 és 1773 között, amikor éppen nem volt hivatali teendője, rendezte a családi levéltárat és az apósától örökölt nagy könyvtárat. 4 Az első feleségével ellentétben második feleségével már nemigen fért össze Szirmay, ez a fő oka annak, hogy 1810-ben, élete utolsó éveire a szomszédos Szinyérre költözött a nagyobbik fiához. 1809-ben érdemei elismeréseként Ferenc császár Rádban is birtokot adományozott neki. 5 A fenti eletrajzi adatokra läsd Könıc 1903, 3-24. 16 SZIRMAY 1804a, 1807. A műről lásd elsősorban CsöRsz Rumen 2010a, 2010b. 352
