OCR
elszórtan, és gyakran csak a Zemplén helyrajzi-politikai ismertetése magyar forditasat® használta. A megyeleírások mögött láthatóan nem is igen akarták észrevenni a kutatók a kisebb Hegya/ja-Ismertetést, így nem is tisztázták e művek egymáshoz való viszonyát. Hogy erre sor kerüljön e tanulmányban, előbb látnunk kell a szóban forgó művek keletkezésének életrajzi hátterét, és amúgy is szükséges elhelyeznünk a megyével kapcsolatos műveket az egész életmű kontextusában. I. Egy zempléni nemes életműve és megyeleírásai; a Hegyalja-Ismertetes keletkezése Az alábbiakban csak röviden foglalkozhatunk Szirmay Antal életével és írásaival, de már e vázlatos áttekintés is meg fogja mutatni, hogy mind az életpályája — legalábbis annak első szakasza —, mind életműve megragadható módon tárja elénk a vagyonosabb nemesség karakterét, a vármegye vezető nemességének tevékenységi és érdeklődési körét. Őrá különösen érvényes az a közhely, hogy életének és művének tanulmányozásával egyúttal egész korát tanulmányozzuk. Az eredetileg Borsod megyei Szirmay család a 18. századra több ágra szakadt, az ország északkeleti megyéiben voltak birtokaik." Zemplén megyében az 1800-as összeírás szerint tizenegy Szirmay családfő lakott birtokosként; a Hegyalja-Ismertetés szerzője több Szirmayt is említ." Maga Szirmay Antal a család ugocsai ágából származott, a Sáros megyei Eperjesen született (1747. január 20-án), de élete során viselt hivatalai és birtokai révén egyértelműen leginkább Zemplén megyéhez kötődött. A kassai nemesi konviktusban kitűnt tehetségével és klasszikusok iránti érdeklődésével. Apja, Szirmay György több megye táblabírája volt, így várható volt Antal hivatali előmenetele is; s valóban, az iskola elvégzése után előbb különböző megyei főjegyzők mellett volt joggyakornok, majd 1773-ban maga is bejutott Zemplén megye tisztikarába. 1777-től a megye főjegyzője, és táblabíróvá választották egyre több megyében." Még nagyobb rangot jelentett, hogy 1787-ben udvari tanácsos lett, és az Eperjesen székelő tiszáninneni kerületi tábla elnöke (ezekben segítette őt, hogy lelkes jozefinista volt; a katolikus vallásra már apja áttért). 1790-ben és 1796-ban őt választotta Zemplén megye az egyik országgyűlési követnek. Több hivatala is utazásokkal járt együtt: gyakornoksága alatt Pesten volt és több dunántúli megyében, § A művet magyar fordításban közölni kezdte az Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez című folyóirat 1895 és 1903 között. * A család borsodi ágának egy tagja, István bárói, majd 1707-ben grófi címet is szerzett, ez azonban nem szállt át a család többi ágára. A Szirmayakra összefoglalóan lásd BARTA 2009, 279—280. 10 Tbid. 280. 11 Lasd 32. §, 40. §, 46. §. 2 1774 Ung; 1779 Abaúj és Zemplén; 1786-87 között budai táblabíró; 1788 Sáros megye. 351