Oldal 239 [239]
OCR
fruitur, vindemia pendet: / Caudice guae brevior, terrae vicina, reflexi / Auxilio Solis felicius excoguit uvas." (Az alacsony szőlőtől jobb szüret várható, mivel közelebb terem a talajhoz. Amely rövidebb tőkéjű, a földhöz közeli, a visszaverődő Nap segítségével sikeresebben érleli a szőlőket.) A metszést követi vagy a körülményekhez képest meg is előzi a szölök bujtäsa vagy homlítása, amellyel a szőlőket szaporítják és a szőlőt termékenyebbé teszik. Ez, ahol a szőlőket sorban ültetik, egy hosszant vezetett árok ásásával történik, ahol pedig nem sorban ültetik őket, ott egy három- vagy négyszögletű gödröt ásnak, amelybe a szőlő tőkéjét avagy tövét úgy döntik bele mélyebben, hogy a szőlővesszők háromszög vagy négyszög alakban vagy szabályos sorban elrendezve kiálljanak a földből, majd trágya kerül rájuk, földdel betemetik, a kiálló vesszőket pedig karókhoz kötözik. Az ökör-, tehén-, juh- és galambtrágya, a bomló gyepből vagy növényekből származó trágya használata nagyobb gyümölccsel jár, mint a lótrágyáé. Ez utóbbi ugyanis, ha nem keverik össze másfajta trágyával vagy gyeppel, a hőjével — főként homokos talajban — kiégeti a szőlőket. Szaporítani pedig a jobb szőlőfajtákat kell, amelyeket mar tavasszal meg lehet különböztetni a vesszőik kérge alapján. A formint, a balafánt és a hárslevelű kérge ugyanis szinte narancsszínű, a purcsiné, a bogárszőlőé és gersetté vörös, a fejérszőlőé, a rózsásé és a leányszőlőé pedig fehér. Ezekre és a többi könnyen megkülönböztethető fajtára lentebb még, amikor a szüretről lesz szó, vissza fogunk térni. A szaporításra szánt vesszők legyenek teli nedvességgel, a kérgük alatti fás részük legyen eleven, a belük pedig könnyezzen, ne legyenek szárazak és fonnyadtak, amelyeket a szőlősgazdák /azálínak neveznek. Az így szaporított vesszők már abban az évben bőséges termést hoznak, a fölé rakott és elásott trágya pedig nem csak a szaporított, hanem a szomszédos szőlők gyökereit is nedvesíti és termékenyebbé teszi. Ez a munka júliusig tart. Nagyobb sikerrel jár azonban a szaporítás késő ősszel vagy kora tavasszal, egyrészt mivel az azután sarjadó vesszők rügyei a legkisebb érintésre leesnek, sarjadás előtt azonban még nem kell vigyázni rájuk, így gyorsabban el lehet végezni a munkát; másrészt mivel a korábban szaporított szőlők jobban sarjadnak, egyenesebb vesszővel nőnek, harmadrészt végül pedig azért, mivel május hónapban a már sarjadó és magasabbra növő, de még nem szaporított szőlőket egy bizonyos bogárfajta megfúrja és megrágja. Ez a bogárfajta aranyoszöld, a szárnyai feketék. Linné a curculio alni" megnevezést használja rájuk, a szőlősgazdák ilonkának hívják. Április végén és május elején kapálják meg először a szőlőt, részint hogy megszabadítsák a szőlőt a felnövő füvektől, részint hogy a megkapált szőlők jobban növekedjenek. Azonban vigyázni kell ennél és a következő szőlőkapálásoknál, hogy ne közvetlenül eső után kapáljanak, mert így a földből a Nap hevének hatására előtörő bőségesebb és meleg pára megégeti a szőlőket. Miután ekképp előbb megkapálták a szőlőket, karókat vernek le, hogy a növekvő zsengébb vesszőket megvédjék a szelek erejétől, és miután a szőlők elvirágoztak, a vesszőket sással kötik a karókhoz, amely 96 Curculio alni (szó szerint ,égerfazsizsik”, Szirmay 1810, 16 is így hívja) vagy Orchestes alni, egy ormányosbogárfaj. 237
