Oldal 245 [245]
OCR
VI. Piis manibus D. Stephani Bathorei quondam Poloniae regis inclytil Kiadasa: Piis manibus D. Stephani Bathorei quondam Poloniae regis inclytii, Cracoviae, Ex officina Lazari, 1588. A huszonkét hosszabb-rövidebb költeményből huszonegy Báthory halálát gyászolja. Az előszóban felhívja a figyelmét Báthory Zsigmondnak, hogy apjának és nagybátyjának halálával a jótétemények sora nem veszhet el, csak szünetet tart addig, amíg Zsigmond új patrónussá nem válik. A királyt gyászoló legfontosabb költemény a Báthory-apoteózis, amelyből megtudjuk, hogy volt Hunyadinak három fivére is, akiket apjával és anyjával együtt veszített el még fiatalon egy pestisjárványban. Báthory dicső tetteinek felsorolásához ismét Kleió múzsát hívja segítségül. A király haláláért egyértelműen Simone Simonit teszi felelőssé. István halálos ágyán még nyugtázza családtagjai — András, Zsigmond, Boldizsár és Grizeldisz — sorsának jó irányba haladását, majd öntudatlan állapotba zuhan. Újból megjelenik Virtus, de már csókjaival sem tudja feléleszteni Istvánt. A második leghosszabb vers ismét egy toldalék a gyász mögött. A Victoria Othonis a 10. századi magyar kalandozások és I. Ottó 955-ös augsburgi győzelmének — amit valójában győzelemnek sem igazán nevezhetünk — elmesélésén keresztül Zsámboky János Bonfinikiadását kritizálja, és egy gúnyos betétverset is tartalmaz, Zsámboky epitáfiumát. A2 Ilustrissimo Transilvaniae Principi Sigismundo, D[omini] Stephani Bathorei, quondam ter maximi Poloniae regis, ex fratre nepoti, etc. Domino ac Protectori suo benignissimo. [A2"] Non hane, Illustrissime Princeps Sigismunde, aeterni nominis ac gloriae Regi Stephano, tuo patruo, sanctissimoque patri tuo Christophoro, pro eorum immortalibus, tum in patriam publice, tum privatim in me meritis, referre gratiam, iam diu mihi deliberabat animus. Nihil mihi fuit in vita iucundius, quam perpetuam meam erga eos fidem et observantiam, evidenti aliquo testimonio comprobare, contemptisque diversis hominum de me iudiciis, omni studiorum meorum conatu, meritis eos exornare laudibus, a quibus ego tam multis et tam magnis fuissem beneficiis 243
