Oldal 99 [99]
OCR
előttük a legyőzött és kiterített törökök sora. A gyermek Bathory Istvanhoz — aki mar párévesen is harcolni akar — atyja hosszú szónoklatot intéz (613. sorig) és történelmi, bibliai, mitológiai példákat felsorolva a tanulás fontosságára hívja fel a figyelmét. Az árvaságra jutott Báthory István valójában alig volt féléves, de Hunyadi, az atyai szónoklat kedvéért, pár évvel megtoldja a kis Báthory életkorát. A 624. sortól tűnik fel Virtus és Voluptas, hogy kíséretükkel és retorikai eszköztárukkal az ekkor már nagyobbacska Báthoryt a saját útjukra csábítsák. Végül Virtus kerül ki győztesként. A 977. sortól a nevelését magára vállaló Várdai Pál esztergomi érsek udvarában találjuk. Innen a szülői házba már Hunyadi Mátyásként tér vissza (1047. sor). Az 1065. sortól Hunyadi a leendő fejedelem filozófiai, poétikai és egyéb stúdiumait részletezi. I. Ferdinánd bécsi udvarában való apródoskodását elhallgatja, helyette ex Alemania tér vissza Báthory Gyulafehérvárra (1150. sor). Erdély úgy fogadja Báthoryt, mint egy viruló és izgatott menyasszony a vőlegényt (1164. sor). Az 1183. sortól álmában megjelenik előtte Magyarország gyászos női alakja, kíséretében a folyamistenekkel, valamint Illyriával, Mysiával és Bohemiával, akiknek a ruhája viszont nem magyar viselet. Ungaria rövid beszédet intéz Báthoryhoz (1211. sor). Már élni sem akar, csak méltó módon megsiratva és meggyászolva meghalni. A dicső múlt felsorolása mellett kitér a kapzsi és orv Ausztriára is, amelyik megirigyelte és megkívánta tejjel-mézzel folyó földjét. Az egyetlen reménysugár, ami maradt, a Báthory nemzetség Erdélyben. Ungaria tehát Daciát (vagyis Erdélyt) kéri meg, hogy segítsen, mert csak ők gondoskodhatnak arról, hogy ne felejtsék el a magyar nevet. Báthory elszörnyedve kiált utána, de Ungaria alakja köddé válik. Az utolsó, befejező rész az 1316. sornál kezdődik és Báthory István királyságáról (Stephanu basilia) szól. Félig-meddig különálló műnek is tekinthető, talán ez volt az egész epyllion eredeti magja, amit kibővített Báthory születésével és gyerekkorával. Itt — miként az első részben Famához — újból az égi hatalmakhoz fordul, de a történetírás múzsáját, a , történelem kertjeiben" oly járatos Kleiót idézi meg. Az immár felnőtt Báthory történelmi tetteinek dicsőítésébe nem is lehetne e segítség nélkül belekezdeni. Az invokáció oly jól sikerül, hogy Apollón váteszi ereje rögtön magával is ragadja, és az első rész elejének léha, bukolikus furulyaszava helyett a tárgy komolyságához jobban illő zene csendül fel. A fejezet három , epikus" méretű haditett elmesélésére vállalkozik: az 1575. július 19-ei kerelőszentpáli csatáéra, Danzig lázadásának 1577-es leverésére, és a livóniai háború 1579—1581-es hadjáratának eseményeire. Báthoryt még meg sem választották erdélyi fejedelemmé, de az élve eltemetett Pannonis női alakja már kikel sírjából. Az előző részben, Báthory álmában már korábban felbukkanó Ungaria alakja most a valóságban is megjelenik Pannonis néven. A Párkák a magyarság bűneinek fonalát elszőtték végre és most megtisztulva új, boldogabb sorsot szőnek. Az álomjelenethez mint előképhez hasonlóan Pannonis leánya, a kétségbeesett Dacia újra felbukkan és kifakadva az őket ért csapások elviselhetetlen kínja miatt, az istenektől kegyes halált kér. Ekkor jelenik meg Virtus nőalakja Dacia és Pannonis előtt, akinek az ifjú Báthoryt sikerült az erény útjára csábítani. 97
