Oldal 70 [70]
OCR
Mert eddig nem tettél semmi nagyot s kicsi dolgot, Mért viseled az üres nagyságos nevedet? Sejtem hol tévedsz, amikor kétes neved ejted: Mind lopod a napot, ám művelsz majd valamit. Nagy leszel akkor, hogyha egész a magasba emelnek, Fára kötözve leszel, s jól felakaszt a kötél. Az utolsó vers pedig egy Emericus nevű barát halálára íródott (inc. Hic iacet Emericus qui nulli vixit amicus). Talán ez az a Szikszai Imre, aki a címzettje annak a Hunyadilevélnek, amelyet Szamosközy közölt (lásd 59. oldalon). Annak ellenére, hogy a források nagy része orvosként hivatkozik Hunyadi Ferencre, ennek egyelőre egyetlen ismert nyoma a korábban már említett oxfordi kézirat, amely a kortárs kolozsvári orvos, Lencsés György kifejezésével élve: a , rothadott" és az ,elszárasztó láz" gyógyításával foglalkozik. Hunyadi kéziratának cime: Brevis et compendiosa curatio febris putridae atque hecticae |A rothadott és erős láz gyógyítása röviden és kivonatosan]. Ez inkább egy receptgyűjtemény, amelyet különféle forrásokat felhasználva válogathatott össze. Részletes recepteket ad e lázak kezelésére rózsavízből, liliomszirupból, ecetből, borból, gyantaolajból, hamuból és különféle növényekből vagy azok nedvéből: endíviából, búzából, árpából, spenótból, petrezselyemből, kamillából, aloe verából stb. Borogatáshoz is többféle kenőcsöt, tinktúrát ajánl a páciensnek, majd legvégül a tartós lázat követő mellékhatások (pl. kiszáradás) enyhítésére is nagyjából további tíz receptet javasol. A kézirat érdekessége, hogy a margókra írt sűrű bejegyzések alapján tényleg használták Angliában Hunyadi könyvecskéjét, tehát nem csak az asztalfiókban kallódott évszázadokon keresztül." Levelezéséből csupán öt tételt ismerünk. Az egyik hivatalos, keltezés nélküli levelet Cinzio Passeri Aldobrandininek címezte, a levelet közlő Szabó Károly szerint , Szent-György bibornokának", vagyis San Giorgio in Velabro diakónusbíborosának."9 Ha Hunyadi tényleg ezt a címet használta, akkor a levél 1593 szeptembere után íródhatott. Viszont a levél eleje szerint majdnem nyolc év telt el azóta, hogy Báthory István elhívta Simone Genga építészt Lengyelországba, ami inkább az 1592-es évre utalna. Ezt erősíti meg Attilio Amalteo pápai nuncius említése is, aki 1592. június 27-én érkezett Gyulafehérvárra Báthory Zsigmondhoz. Ezek alapján azt valószínűsítem, hogy a levelet 1592 nyarán, legkésőbb ősszel írhatta. A másik keltezetlen levelet VIII. Kelemen pápának írta valószínűleg 1594-ben. Ezeken kívül még két, Baranyai Decsi Jánosnak címzett levelét ismerjük: az egyiket 1596 első felében írta, a másikat valószínűleg 1596 után. Baranyai Decsinek az első levélre írt válasza is fennmaradt 1596 augusztusából. A legutolsó ismert levelét a korábban már említett Szamosközyféle másolatból ismerjük Temesvár ostromáról. A levél az 1596. június 14. és az azt 19 A kézirat részletesebb elemzését läsd: Molnär 2018, 101-111. 160 Szabó 1881, 478. Lásd még: Sas 2008, 58-61. Kézirat: MTA KIK KRKGy, Ms 5086/3. 68
