Oldal 21 [21]
OCR
angliai egyetemen, de meglátogathatta akár az oxfordi, akár a cambridge-i iskolát is. Azért nem találkozunk beiratkozott magyar diákokkal, mert 1571-től ehhez le kellett tenni az esküt az anglikán egyház harminckilenc hittételére. (Ezt az esküt pedig nagyon is komolyan vették; senki sem vállalkozott hamis eskütételre csak azért, hogy egyetemre járhasson. Így az angliai tanulmányok legfontosabb forrásai az oxfordi és cambridge-i kollégiumok számadáskönyvei, valamint a Bodleian könyvtár vendégkönyvei lehetnek.) 4. Életrajzi adatmorzsák, feltételezések Hunyadi életrajzával kapcsolatban mindenképp ki kell térnünk Pataki Jenő azon állítására, amely szerint Hunyadi 1580-1581-ben a livóniai háborúban sebesülteket kötözgetett volna:" , A gyógyítás mesterségében már volt bizonyos jártassága, ugyanis Báthori István lengyel királynak Rettegett Ivan orosz cärral 1580-81-ben folytatott háborúja idején ott találjuk a fiatal Hunyadit a király hadseregében, s nagyban szorgoskodott a sebesültek kötözésénél. Ebbéli tudását az ott működő borbély-sebészektől sajátíthatta el, s mint iskolázott ifjú, könnyen gyarapította a szerzett tapasztalatok során. Meg kell adni, hogy István király seregében az egészségügyi szolgálat jobban volt megszervezve, mint bármely más nemzetnél. A sebesültek ellátása a borbélyokra volt bízva, kiknek segítségére voltak a kötözőszerek készítésében a patikáriusok. András és Márton borbélyok mellett — csak ezeket ismerjük — Hunyadi elsajátította a szükséges ismereteket. A seregnél még arra is figyeltek, hogy minden csapatnál a harcosok nyelvét beszélő borbély alkalmaztassék. A magyar katonákat Hunyadi kezelte. A Rettegett Ivánnal vívott harcok után indult el Hunyadi külföldi útjára. A XVI. században még nagyon kevesen vállalkoztak időt s költséget felemésztő peregrinációra, s ezek között is kevés olyan akadt ifjaink között, aki tudományszomjától űzetve bejárja Belgium, Angol-, Francia- és Olaszországot, mint ahogyan Hunyadi Ferenc tette. Nevezett országokban az egyetemeket látogatta, gyűjtötte ismereteit, gyarapította tudását, s mindinkább érlelte azon elhatározását, hogy hazamenve hazájának, a szép Erdélynek, s elárvult nemzetének hasznára s díszére váljon. Utolsó állomása Padua volt." 40 Gömöri 2005, 5—22. A Pataki 2004. 19
