Oldal 349 [349]
OCR
VANNAK EMBERI JOGAINK A valóságos alkotmányelméleti probléma az, hogy az alkotmányosság fogalma több és más, mint az alkotmány normáinak és jogtételeinek összessége. Kettős értelemben is. Egyrészt lehetséges olyan alkotmány, amely a közjogi berendezkedés kereteit adott politikai hatalom tetszése szerint rendezi be és/vagy váltogatja. Ha ezt formálisan jogszerűen teszi, akkor se alakulhat ki tartósan olyan, szociológiai értelemben vett alkotmányosság, amely a társadalom elfogadottságával és a politikai közösség követni készségével találkozhatna. Ehhez meggyőző erőre, elvekre és az idő rostáján való megmérettetésre is szükség van. E nélkül lehet alkotmány, alkotmányosság azonban aligha. Másrészt a XX. század második felére kialakuló alkotmányosság azért szélesebb és több is az alkotmány szabályainak, tételeinek összességénél, mert az egyedi normák mögött különös érvényességű jogelveket, s e jogelvek mögött általános filozófiai, gazdasági, morális, politikai elveket találunk. A normák, a különös és általános elvek logikailag és funkcionálisan is kölcsönösen feltételezik egymást. Egymásra reflektáltak. A jogi normák egyediek abban az értelemben, hogy a jogelvekhez képest specifikált elvárásokat, rendelkezéseket fejeznek ki, mert szituatív érvényességgel fogalmazzák meg a cselekvés megengedett, megkívánt vagy tiltott mértékeit, s pozitív vagy negatív szankciót rendelnek elvárásaikhoz. De a jogrend nemcsak magatartásszabályokból, hanem absztraktabb rendezőelvekből, jogelvekből is áll. Az egyedi, egyes jogi normák (amely megállapítás tehát nem tartalmi, szabályozástechnikai különösségük, tipikusságuk elvitatására vonatkozik), a különös jogelvek, mint jogegyenlőség, jogbiztonság, nullum crimen, nulla poena, ne bis in idem, szerződési szabadság stb. és az általános elvek relatív természetű, korhoz kötött természetjogias tartalmai együtt jelentik az alkotmányosságot. Ez materiális tartalmainál és vonatkoztatási összefüggéseinél fogva is más, mint az alkotmány szövege, noha vizsgálata során szükségképpen ebből kell kiindulni. Ott ugyanis nincs alkotmányossági kérdés, ahol az alkotmány normatív tartalmai vagy a pozitív alkotmányjogi és egyéb jogszabályok jogági normái eligazítást nyújtanak. A jogrend konzisztenciájának keretei között megválaszolható értelmezési és dogmatikai kérdések jogalkalmazói, és nem alkotmányossági kérdések. A jog ugyanis nem normák esetleges halmaza, hanem belső rendezettséggel bíró objektiváció. Attól rend, hogy ágazati és jogdogmatikai tagoltsága van, hogy a jogforrás-hierarchia formális rendezettségén keresztül visszavezethető az alkotmányos alapnormákra. Az alkotmányosság problémái csak és kizárólag ott lépnek fel, ahol: 1. szabályozatlan, de szabályozást igénylő életviszonyok jelennek meg, alkotmányos mulasztásként; 2. értelmezést igénylő konzisztenciaproblémák lépnek fel, alapjogok egymás közötti relációjában, illetve az alapjog és a törvényes jogok amely az alkotmányos intézmények, normák követni készségének társadalmi szintjét, emberi attitűdjeit vizsgálja. Jogkövetési, hatékonysági problémaként tehát. + 347 +
