Oldal 348 [348]
OCR
SZIGETI PÉTER Az alapjogok jogelméleti jelentősége, funkciója éppen az, hogy a pozitív jogi érvényesség feletti joghelyességi mércén méri meg a jogi normákat, s ezzel magasabb önreflexiós fokra emeli a jogrendet, mégpedig új öntisztító mechanizmus kiépítésével. Az alkotmányozó hatalom által alkotott alapjogok a törvényhozó hatalmat korlátozzák (nálunk ez volt a régi Alkotmány (8. § [2] bek.). Ennek csak akkor van értelme — mint ezt Kelsen 1928-as La garantie juridictionelle de la Constitution (La justice constitutionelle) -je kimutatta" —, ha az alkotmányos alapjogok a rendes törvények (és az alkotmányos jogok és elvek) felett állnak, és az alkotmányellenes aktusok megsemmisítését független szervre bízzák." Az alapjogi bíráskodás éppen ilyen intézmény lehet — ha az indítványtevők, a hatásköri és eljárási szabályok megfelelnek az ilyen alapjogvédelmi funkció gyakorlásának. Ezt tekintettük a magunk részéről a jogelméleti értelemben vett alkotmányosság fogalmának, eltérően annak szokásos szakjogi és kevésbé szokásos, de reális jogszociológiai relevanciájú fogalmától. Az, hogy a jogászi érvelésben nincs különnemű alapjogvédelmi érvelés — legfeljebb az érvelési láncolat hosszabb, terjedelmesebb, mint a bírói jogalkalmazásban" -, nem változtat az alkotmányosság funkcionális értelmén. AZ ALKOTMÁNYOSSÁG JOGELMÉLETI KATEGÓRIÁJA: A JOGRENDSZER JOGIMMANENS, ÖNREFLEXIÖS SZINTJÉNEK MEGEMELÉSE Elkerüljük az alkotmänyossägnak azt a szakjogban hasznält, legszelesebb alkotmányjogi fogalmát, amely a népszuverenitást, a hatalommegosztást, a jogállamiságot és a törvények uralmát is magában foglalja, olyan ideális mércét alkotva, amely a történeti képződmények felett áll, s így azok csak több-kevesebb mértékben tehetnek eleget neki." Más úton járunk. Az , alkotmányosságot" nem ideális, hanem reális történelmi kategóriaként elemezzük, specifikus elméleti tartalommal — a jogrendszer természetjogias természetű, alapjogi kontrolljaként — bontjuk ki.” Kelsen, Hans: , La garantie juridictionelle de la Constitution (La justice constitutionelle)". Revue du droit public et sciences politigue, Vol. XXXV. 1928. No. 45. 197—257. Nem parlament által választott elnökre, vagy pláne nem Führerprinzippel működő birodalmi elnökre és jogrendszerre, ahol a vezér akaratnyilvánítása jogértelmezésiforrás-értékű (vö.: H. Kelsen — C. Schmitt vita [1931] a , Ki legyen az alkotmány őre?" kérdéséről. Lásd in Takács Péter (szerk.): Államtan. Budapest, Szent István Társulat, 2003. 289—332, illetve: 260—288.). Ott pedig, ahol nincs intézményes megoldása az alkotmányosság problémájának, a megoldásokat sokkal több esetlegesség és önkény veszélye fenyegeti, mintha institucionalizálnák. 20 Győrfi Tamás: Az alkotmánybíráskodás politikai karaktere. Budapest, INDOK, 2001. 2.7. rész 21 Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan. Budapest, Osiris, 1996. 20—21. 2 Az alkotmányosság alkotmányjogi (szakjogi) és az itt kifejtendő jogelméleti — a jogrendszer egészét magasabb önreflexiós fokra emelő alapjogi kontroll — fogalma mellett utalnunk szükséges egy harmadik szempontra, a jogszociológiai értelemben vett alkotmányosságfogalomra, + 346 *
