Oldal 345 [345]
OCR
VANNAK EMBERI JOGAINK egymással. Az individuális függetlenség értelmében vett szabadság minden más érték felett áll. Ezért az azt biztosító emberi és állampolgári (politikai) szabadságjogaikban individuumok szerződéses jogközössége jött létre (kontraktualizmus). E szabadságjogok megfelelnek az emberi természetnek, s ezért elidegeníthetetlenek. Az emberi jogok egyéni jogok. Eltérően a liberalizmus negatív szabadságfogalmától — a valamitől való mentességtől — a modern szocializmus pozitív szabadságfogalommal dolgozik: a valamiért való szabadság több és más, mint a függés hiánya, mint a függetlenség. Az emberi létezést értelmessé tevő cél- és értékrealizáló szabadságnak előfeltétele az anyagi és szellemi javakhoz való közel egyenlő hozzáférés, amelyet a szocializmus a termelési eszközök köztulajdonával és az anyagi és szellemi javak reprodukciójában keletkező többlet feletti közösségi rendelkezéssel kíván biztosítani. Az embereket közösségi természetű, evilági lényeknek tekinti, akiket még ha el is választ egymástól a nem osztályszinten hierarchikus munkamegosztás és indíviduális intencióik, de a közösségi lét kölcsönös egymásrautaltsága (reciprocitás) és a humanista szolidaritás összeköti őket. Nem az élővilágra jellemző organizmus módján, mert a társadalmi lét természete ettől különnemű: a társadalmi létbeli előfeltétele az élő, de az arra vissza nem vezethető, mert a kategoriális ugrás többletével átformálja az ember előtti organikus-szerves létezést." Munkájával, cél- és értékracionális cselekedeteivel, személyközi és társadalmi viszonyainak produkcióival és reprodukciójával. Az emberi természet — szerintünk - a társadalmi-történelmi létben fogant és változik. Az emberi jogok is ebből levezethetőek, melyet éppen nem lehet a mindenkori közösség alakzatától és a történelemtől függetlenül, afölött megalapozni. Adott — ugyanakkor hosszabb távon, tehát akár szekulárisan is létező — társadalmi berendezkedés, korszak helyes jogi mértékei (természet- és/vagy emberi jogi mértékei) nem az ember elvont, általános természetéből származnak, hanem emberi-társadalmi viszonyainak természetéből következnek.? Az emberi jogok háttérfeltevései ezért sem egyneműek. Az euroatlanti térségben az emberi jogok 1948 utáni kifejlődése oldotta meg a jogszolgaltatason belüli, de a szakjogokon tulmutat6 jogréteg sui generis mértékeinek megtalálását. Ez aligha univerzális, de az emberi jogok jogelvei és katalógusa e térségre jellemző jogimmanens mértékként kapcsolatot teremt a nemzeti jogrendszerek között, azok mintegy erkölcsi-természetjogi minimumaként. Ezzel u Szigeti Péter: , Materialista lételmélet — alapvetés". Ezredveg, XXIII. évf. 2013. 4. sz. 123134. 12 Hasonló módon fogta fel ezt a kiváló R. Pound, amikor az újhegeliánus Kohlerre támaszkodva , az adott hely adott civilizációjának jogi posztulátumairól beszélt", mondván, nincs ok arra, hogy azért mert képtelenség mindig mindenki számára elfogadható értékmérőt adni, felfüggesszük a jogrendet. Adjunk ertekmeröket! (Szigeti-Takäcs: i. m. 68.). + 343 *
