Oldal 344 [344]
OCR
SZIGETI PÉTER alapján — akár liberális, akár szocialista — egyaránt. Az ember mint szubjektum, mint alany, akinek személyisége van, méltósággal való élését az biztosítja, hogy nem degradálható eszközzé - legalábbis az elvek magaslatán —, ami Kant második kategorikus imperatívuszának felel meg." Robert von Mohi a , formális legalitás elvét összekapcsolja s egyben alárendeli egy felsőbb eszménynek, az ember felszabadulásának, egyénisége szabad kifejtésének, s a jogszerűséget e magasabb rendű célok szolgálatába állítja (anyagi legalitás)". " A klasszikus német filozófiának az emberi lényegről szóló tanítását, középpontjában a szabadság kibontakoztatásával, vitte tovább a Marx alapozta modern szocializmus gondolatvilága.? A méltósággal élő egyéneknek joguk van személyiségük szabad kibontakoztatásához, az önrendelkezéshez - szabad egyének szabad szövetségeként — és a magan- és intim szférához (privacy) egyaránt. A világi változatot, a vallási és történeti , előítélettől" mentes törvényhozói racionalizmust alkalmazza - J. Bentham eszmenyevel egybeesöen - a francia és az amerikai alkotmäny egyaränt. Max Weber megfogalmazäsäban: „Az epigrammaszerü tomorség és szinpadiassäg viszont megfelel az »emberi és polgari jogok« ugyanilyen jellegű megfogalmazásának az amerikai és a francia alkotmányban. Itt nem józan jogi szabályok, hanem szentenciaként előadott posztulátumok formájában fogalmaztak meg bizonyos axiómákat arról, hogy mi a jogi tételek tartalma, és azzal az igénnyel léptek fel, hogy a jog csak akkor igazán legitim, ha nincs ellentétben ezekkel a posztulátumokkal."" Igen, a tételes jog jog feletti — helyes jogi — mércéjének keresése egyaránt jellemzi a természetjogi gondolkodást és az emberi jogok mint a jogok sajátos csoportjának alkotmányossági funkcióját — tehetjük hozzá. A pozitív jogra vonatkoztatva igazol, legitimál vagy kritikailag elvet, delegitimál mindkettő. A liberalizmusban az embereket elsődlegesen individuális természetű lényeknek tekintik, akik versengenek egymással. Az értelmes önzésen (rational choice) alapuló verseny a cselekedetek mozgatórugója, amely motivál és előre visz. Az emberi jogoknak a politikai jogaiban szabad, jogilag egyenlő individuumok versenyét kell biztosítani — jogegyenlőség és törvény előtti egyenlőség szerint -, akik nem állnak az anyagi természet rendjére jellemző organikus kapcsolatokban 7 A felvilágosodás és a klasszikus liberalizmus posztulátumával: , Cselekedj úgy, hogy az emberiséget mind saját személyedben, mind mindenki más személyében mindig célnak is, sohasem pusztán eszköznek tekintsd" (Kant, Inmanuel: Az erkölcsök metafizikájának alapvetése. A gyakorlati ész kritikája. Az erkölcsök metafizikája. Ford. Berényi Gábor. Budapest, Gondolat, 1991. 62.). § "Péteri Zoltán: , A jogállamiságról" Magyar Tudomány, 34(96). évf. 1989. 9. sz. 724—735. Itt: 729. (kiemelés — Sz. P.). Márkus György: Marxizmus és , antropológia". Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966. Weber, Max: Gazdaság és Társadalom 2/2 Jogszociológia. Ford. Erdélyi Ágnes. Budapest, KJK, 1995. 173. 9 10 + 342 +
