OCR
SZIGETI PÉTER megalapozott magas rangú követelménnyel: a tulajdonjog védelmi mechanizmusát, amely a magánegyén akaratautonómiájának anyagi alapja, terjesszük ki az alapjogi jogvédelmet érdemlő vagyoni jogokra és közjogi jellegű jogosítványokra, a társadalombiztosításra, sőt, a szociális biztonság tulajdonjogszerű, erős védelmére. Szimbolikusan: ne kérdőjelet, hanem felkiáltó jelet tegyünk az ,emberi jogunk a tulajdonjog" mondat végére. Sőt, tekintsük a mindenkit megillető tulajdonjogot a tömeges jogfosztottság elhárítása eszközének. Így védve a materiális természetjog árváit: , Small is beautiful" — ne pusztán csak létminimumként adandó jogként. Korunkban megtehető-e ez? Kiinduló kérdésünk az, hogy a természetes jogok és az emberi jogok vajon egy tőről fakadnak-e? Jacgues Maritain híres válasza szerint igen (1947), az emberi jogok státusza azonos a természetes jogokéval, csupán másképp szoktak érvelni mellettük." Ezt a felfogást éppen az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1948) utáni kodifikáltsága szorította háttérbe, eltávolítva azt a természetes jogokkal és a természetjogias felfogással való szoros kapcsolatától. Visszatekintve e jogok természetes jogokkénti megalapozhatóságára, nézzünk két megoldást! Egyrészt a korai klasszikus, Hugo Grotius leleményét, aki a természetjogi felfogások képviselőjeként eredeti módon tudta felvetni az emberi jogok természetének kérdését. Megoldása azonban nem egy, hanem két irányba tart: egyaránt felmutatja az emberi jogok vallásos, hívők számára való megalapozását és a világi, ateista gondolkodás számára való levezethetőségét. A háború és a béke jogáról (1625) című könyvében a következőképpen érvel: a jog egyik természetes forrása az ember társas ösztönei, közösségi érdekei összessége. A jog ezen szűkebb, társas-közösségi fogalmából alakult ki egy másik, tágabb fogalom, a természetjogé, melynek az emberi természet a forrása. A kettő úgy viszonyul egymáshoz, hogy ,,a belső tételes jog szülőanyja a megegyezésből fakadó kötelezettség, amely viszont a természetjogból meríti erejét, úgyhogy a természetet úgyszólván a tételesjog ősanyjának mondhatjuk? — irja Grotius. Egyértelmű, hogy a belső, tételes jog (ius humanum) a természetjogtól (ius naturale) veszi erejét. Miután a tételes jog levezetését megoldotta, már csak az a kérdés maradt, hogy vajon a természetjog ereje honnan származik: azaz milyen a természet természete? Itt válik ellentmondásossá Grotius megoldása, mert egyfelől szerinte a természetjog , helytálló volna akkor is, ha feltennők — márpedig ezt a legnagyobb bűn elkövetése nélkül még feltételezni sem lehet —, hogy Isten nem 4 Lenkovics Barnabas: Emberi jogunk: a tulajdonjog! (Egy probléma vázlata). In Takács Péter (szerk.): Unitas multiplex. Ünnepi tanulmányok Szigeti Péter 65. születésnapjára. Budapest-Gy6r, Gondolat — SZE DFK, 2017. 227-238. Maritain, Jacques: Les droits de VHomme et de la Loi Naturelle. Paris, LHarmattan, 1947. + 340 +