Page 65 [65]
OCR
KORSZERŰTLEN ELMÉLKEDÉS NIETZSCHÉRŐL, HATALOMRÓL ÉS ÁLLAMRÓL hiszékenység és egyoldalúság"." Hiszen , most már nem a fejedelmek tanácsában, hanem a tömegek lelkében készül a nemzetek sorsa [...] a nép föllép a politikai életbe”." Megengedhető-e hát, hogy a tömegek, melyek , nem gondolkoznak, hanem annál inkább cselekszenek, (és) (e)rejük a mai szervezettségük révén óriási naggyá lett"? a hatalom szuverénjei legyenek, ha csak közvetve is? Joggal kiállt-e Nietzsche: , A ma ez urait győzzétek le, én véreim — ezek a kis emberek: ők az emberfölötti ember legnagyobb veszedelme!" Másfelől, ki vagy kik legyenek, akik megdönthetik, , mit a csőcselék valaha okok nélkül megtanult hinni [...]7"" Mert , ha egyszer győzött az igazság, kérdezzetek gyanúval eltelve: "minő erős tévedés harcolt érette?" Összefoglalva problémánk lényege, melyre Nietzsche munkáira támaszkova, velük vitatkozva kísérlek meg választ találni a következő: Kérdéses, hogy egy rendszerben (társadalom), ahol az azt alkotó egyének többségének (tömegek) részvételével, befolyásával hozatnak meg a fontos döntések (demokrácia), ennek eredményeként az adott időben és helyen rendelkezésre álló ismeretanyagnak megfelelő, elfogulatlan ítélet születik-e. Hiszen ehhez azt kellene feltételeznünk, miszerint a tömeg mint összesség az őt alkotók átlagát meghaladó képességekkel rendelkezik. Ha azonban ez nem így van, két újabb kérdés adódik: milyen formájú legyen a megfelelő döntéshozatal a társadalomban, kik és hogyan gyakorolják a szuverén hatalmat? II. Lukács Nietzsche és a fasizmus című művében a következőképp idézi a német gondolkodót: , Első műve tervezett második részének töredékeiben írja: [...] a rabszolgaság a kultúra lényegéhez tartozik: olyan igazság ez [...], amely a lét abszolút értékét illetően minden kételyt kiküszöböl [...], az újabb időkben a rabszolga és nem a művészet iránt fogékony ember szabja meg általános képzeteinket. Az emberi méltósághoz és a munka méltóságához hasonló ködképek a maga elől megbújó rabszolgalélek legszánalmasabb termékei"." Míg Lukács szerint a demokrácia és a modern kultúra elutasítása, a rabszolgaság utáni sóvárgás jellemzi ezt az idézetet, akár csak Nietzsche egész munkásságát, 10 Le Bon: i. m. 165. 1 Uo. 9. 2 Uo. 10. Nietzsche: i. m. 386. Sommas kritikat mond Scruton, Roger: Modern Philosophy. An Introduction and Survey. London, Sinclair-Stevenson, 1995. 462-463. “4 Nietzsche: i. m. 389. 5 Uo. Lukács György: Nietzsche és a fasizmus. Budapest, Hungária Könyvkiadó, 1946. 16-17. Lukácsot igen erősen bírálja Scruton: i. m. 461—4.62. + 63 +
