Oldal 57 [57]
OCR
BARÁTI FŐHAJTÁS BÁRD KÁROLY ELŐTT vonzásának köszönhetően, hogy a mindenkori joghallgatók minőségi partnerek voltak. Olyan közegben lehetett tanítani, ahol vevőre állították az antennákat."" Az , évi rendes továbbképzés" egyik kiindulópontja volt az a vitaanyag, amelyet Bárd Karesz és Kéri Laci állított össze: Munkánk célja az, hogy a kiscsoportos oktatással (továbbiakban: KCSO) kapcsolatos gondok, problémák közül néhány meghatározó tényezőt alapos elemzés alá vessünk. Kiinduló pontunk a jogi kari képzés, miután ezt ismerjük a legjobban, mert az elmúlt tíz év hallgatóként és oktatóként ide köt bennünket. Mégis úgy véljük, hogy a jogi kari oktatás kereteit meghaladó, annál általánosabb gondokról számolhatunk be. Írásunk hangvétele szándékosan polémikus azzal a nem titkolt mögöttes céllal, hogy talán sikerül ellenvéleményeket, kiegészítő és egyetértő, megerősítő állásfoglalásokat kikényszeríteni azokból, akiket szintén erősen foglalkoztatnak az alább részletezésre kerülő problémák. Miért pont a szeminárium a kiscsoportos oktatás? Tömören abban foglalhatjuk össze a témaválasztás indokait, hogy KCSO egyre nagyobb szerepet tölt be az egész képzési folyamatban, mind jobban múlik rajta az egész oktatás színvonala, hatékonysága. Ugyanakkor az elemzések, szakirodalmi feldolgozások során korántsem éri az a figyelem, amelyet a fentiek alapján megérdemelne. Ezt persze még kibírná az oktatás, mármint a szakirodalmi feldolgozás hiányát, de az már sokkal aggasztóbb, hogy jelenleg a KCSO az, ahol a legkevésbé alakultak ki általánosan követhető módszerek, tapasztalatok, s leginkább a spontaneitás, az ösztönös oktatás a jellemző. Félreértés ne essék; nem a szemináriumi szabadság felett sopánkodunk, hanem inkább amiatt, hogy ezzel a szabadabb, kötetlenebb és rugalmas oktatási formával nem tudunk eléggé élni... Ezen írás alapgondolata 1980 februárjában alakult ki Visegrádon, ahol a három jogi kar fiatal oktatói sévi rendesx továbbképzésének témája egy héten keresztül a kiscsoportos oktatás volt. Az ott elhangzottakról a résztvevők számára még tavasszal készült egy összegzés, s az erre érkezett reflexiókat is figyelembe véve írtuk meg ezt a tanulmányt. Ennyiben nem saját gondolataink összefoglalásáról is szó van, de azt képtelenség megjelölni, hogy a résztvevő harminc oktató közül melyik fontos gondolatot ki mondta ki először. Viszont azt feltétlenül el kell mondani, hogy a tanfolyam előadóinak a mondandóira is nagyon sokat támaszkodtunk, bár itt sem tudjuk a legtöbbször a konkrét hivatkozásokat megtenni. Ehelyett felsoroljuk az egy hét valamennyi előadóját azzal az utólagos megjegyzéssel, hogy még egyszer köszönjük valamennyiüknek azt, hogy előadásaikkal hozzájárultak oktatói munkánk alapvető kérdéseinek világosabb megértéséhez: 7 Uo. 95-97. e 55 +
