Oldal 51 [51]
OCR
BÁRD KARESZ "70 Karesz autonóm karakterét és kifinomult ízlését tekintve még utólag is beleborzongok abba: hogyan volt képes egy évtizeden át elviselni azt a fajta merevséget, formalitást és hihetetlenül gazdagon burjánzó üres járatok tömegét, amellyel a felső szintű kormányzati munka és a közigazgatási bornírtság szükségképpen együtt járt. Lehet, hogy tévedek, de a másik oldalon felhalmozódó különleges szakmai tapasztalat, amelynek jegyében az egész büntető ágazat feletti áttekintést megélhette, továbbá mindennek a párhuzamos nemzetközi összehasonlíthatósága lehetett az a fajta kompenzacid, amely miatt mégis képes volt ép ésszel túlélni ezt az évtizedet is. VISSZA A NEMZETKÖZI SZÍNTÉRRE Ezek után következtek a COLPI-évek, amelyeket rendkívüli élvezettel élt meg, gondolnám azért is, mert ez a fajta szakmai és mozgásszabadság olyan lehetett neki, mint a nemrégiben szabaduló elítéltnek az újra, frissen beszippantható levegő. Bejárhatta többek között a volt Szovjetuniónak azon új államait, amelyeknek a függetlenség megélése vadonatúj jogalkotási és nemzetközi kihívásokat jelentett. Neki viszont a korábbi tapasztalataihoz képest sokkal összetettebb és szakmailag is új inspirációkat nyújtó élményt és ismereteket. S persze, mellette a CEU-ban megkezdődő tanítás is ugyanezt az élményt, nyitottságot és szabadságot adhatta. Nem tartom túlzásnak úgy fogalmazni, hogy 2000 után Karesz ebben a félig itthoni, félig nemzetközi környezetben végleg hazatalált. Itthon lenni úgy, hogy minden innét is elérhető, ami szakmailag és emberileg is fontos, és nem kell belesüppedni a rendre vissza-visszatérő, s időnként majdnem kötelező provincializmus kisszerűségeibe. Úgy lenni itthon, hogy közben szabadon mozoghatunk a foglalkozásunk nemzetközi élvonalában is. Nézem az önéletrajzában: az utolsó két évtizedben tucatnyi nemzetközi szervezet szakértői tanácsában, vezető testületeiben töltött éveket, mintegy mellesleg, mert azért a CEU lett az első számú hivatása. Mintha neki találták volna ki: egy darab magas minőségű nemzetközi szellemi élet és kapcsolatrendszer — itt, a magyar főváros közepén. Ezért aztán elősorban tőle is vették el akkor, amikor — egykori tanitvanyaink követhetetlen és leginkább álságos szempontjainak megfelelően — el kellett üldözni innét ezt az egyetemet. IS. Bárd Károly publikációs jegyzékében a legutolsó tíz évében az idegen nyelven - s főleg külföldön — megjelenő írások aránya az itthon megjelentetettekhez képest: harminc a húszhoz. Azt hiszem, ez mindent elmesél a 2000 utáni, utolsó húsz évéről, ez már behozhatatlan gólkülönbségnek tűnik. «49 «
