OCR
KÉRI LÁSZLÓ KORMÁNYZATI KITÉRŐ 1989-ben Bárd Károly életének újabb szakasza kezdődött el, s az elején talán ő sem hitte, hogy ez a szakasz egy egész évtizeden át is eltart majd. Miniszterhelyettesként, szakállamtitkárként négy minisztert is kiszolgált, mondhatnám úgyis, hogy kormányzati testközelből nézhette végig a rendszerváltás első évtizedét. Utólag visszatekintve nem sokan vannak ebben az országban, akik ezeket a sokszínű, mozgalmas és drámai gyorsasággal letelő éveket közvetlenül, hasonlóan személyes tapasztalatokkal élték meg. (Talán e kevesek egyike az a Müller György — szintén évfolyamtársunk -, aki még Kalocsán gyakran volt tagja a négyszemélyes, emeletes ágyrendszerünknek is, de ő legalább vastag könyvben írta meg a maga kormányzati tapasztalatait." S jut eszembe még egy évfolyamtársunk kivételes teljesítménye: Soltész István a parlament főtitkáraként, 1989-től egészen a legújabb Fidesz-korszakig, 24 éven át irányíthatta az újraéledő parlamentarizmus szakmai működését. Méltatlanul keveset emlegetik az ő munkáját, főleg ahhoz képest, amit az új magyar demokrácia működése érdekében — negyedszäzadon ät - tett.) Sokszor látogattam meg ezekben az években Károlyt, amíg a munkahelye és irodája az igazságügyi tárcánál volt. Sokat is tanulhattam tőle is, mert nem kevés alkalommal belülről is megérthettem mindazon kormányzati nehézségeket, amelyeket én rendre kívülről — politológusként — voltam kénytelen elemezni. Mégis, úgy hiszem, nagy adósság az, ha legalább utólag nem ír, nem készít valami nagyobb szabású szakmai visszaemlékezést erről az évtizedről, hiszen számos olyan szakmai újításnak, kodifikációs lépésnek lehetett cselekvő részese, amely tapasztalatokat rajta kívül senki más nem tudhatná ugyanolyan hitelességgel összegezni. Ráadásul ezekben az években kezdődhetett meg a hazai jogrendszernek az uniós joganyaghoz történő hozzáigazítása, amely munkálatokból éppenséggel Bárd Károly kitüntetett szakmai aktivitással vette ki a részét. (Jó, jó, tudom, hogy a bibliográfiai jegyzékében tucatnyi olyan írás található, amelyek ezen évek hivatalos munkálkodásának a szükségképpeni termékei voltak," de nem erre gondolnék, hanem ennél sokkal többre, a személyes megéltségen keresztül megszűrt tapasztalatai összegzésére. E munkálatokon belül kiemelkedő feladat lehetett az Európai Emberi Jogi Egyezményhez való csatlakozás előkészítése, melynek tárcaközi bizottságát ő vezethette, több mint egy éven át.) * Müller György: Kormányról kormányra a rendszerváltás utáni Magyarországon. Antalltól Gyurcsányig. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2008. Lásd Bán Tamás -— Bárd Károly: , Az Európai Emberi Jogok Egyezménye és a magyar jog: 5., 6. és 7. cikkek". Acta Humana: Hungarian Centre for Human Rights Publications, 3. évf. 1992. 6-7. sz. 3-162. Ennek részleteiről lásd Bárd Károly — Bárd Petra: »Osszhang vagy kollízió? Hol tart Magyarorszag 25 évvel az EJEE-hez való csatlakozás után a strasbourgi elvárásoknak való megfelelésben". Állam- és Jogtudomány, LVIII. évf. 2017. 4. sz. 10—40. + AS «