Oldal 45 [45]
OCR
BÁRD KARESZ "70 Egyik szakasztársunk mániája az volt, hogy a váratlan fordulatokkal megterhelt alkalmakkor, vagy ha valami riadószerű megpróbáltatásnak lettünk nagy hirtelen kiteve, akkor imigyen bödült el: „Hier Schumacher! Das Kuh hat gekalbt!” — A reánk váró jelenet drámaiságát ekképp szerette volna velünk is érzékeltetni, ugyanis nem sokkal a bevonulásunk előtt láthattuk még frissen az év egyik moziszenzációját: A halál ötven órája című nagyszabású amerikai háborús mozifilmet, amelynek egyik feledhetetlennek szánt mozzanata volt, amikor Schumacher hadnagy telefonon kiadta hadparancsát az ardenneki tankcsata körüli, fölöttébb bonyolult hadműveletek során.? Akkoriban még minden tizen- és huszonéves lényegében minden valamire való filmet megnézett a mozikban, ezért nem is volt senki meglepett, ha a harsány katonatársunk önkéntes jelszóhasználata éppen e filmbéli jelent megidézésében ölthetett testet, hisz mindenkinek volt valami privát dilije. Ám a helytelen elöljáró fennen történő hangoztatása feltehetően egyedül Bárd Károly honvédet zavarhatta. Belül, magában. A tetteshez ugyanis oda nem fordult volna, ki nem oktatta volna, mert már akkor is volt annyira liberális (bár ezt a jelzőt akkoriban még alighanem egyikünk sem használhatta...), hogy ne szóljon rá, és ne próbálja meg átnevelni a helyes névelőhasználatra. Végül is nem ő volt a társunk német tanára, és Karesz már akkor is irtózott az alapvető szerepek összekeverésétől. Talán úgy vélte, joga van OP-nek is tévedni, de azért jobb lenne, ha inkább csöndben tenné ezt. Azt ekkor már tudtam, hogy az egész században nagy valószínűséggel Karesz tud legjobban németül (pontosabban mondva: ő tudott németül), bár ez sem volt közismert tény, mert nem tartotta fontosnak, hogy ilyen adottságokkal még dicsekedjen is. Mindez legfeljebb véletlenül derülhetett ki, mint ahogyan az is, hogy az angol nyelv ismeretében is valószínűleg messze megelőzheti a társait. Na, egy rövid bekezdés erejéig azért kitérnék arra, hogy ezt pl. én honnét tudhattam meg. Bennünket viszonylag gyakran küldtek őrségre, ahol is tilos egymással még beszélgetni is. Mi meg tudtuk oldani, hogy egy váltásban és egymás melletti őrhelyeken legyünk kénytelenek fegyverestől őgyelegni, és jobb híján akommunikáció egy egészen különleges változatát választottuk: a kétórás őrszolgálati sétaút elején megegyeztünk, hogy ugyanazt a Beatles-lemezt tesszük fel — a fejünkben — mind a ketten. S majd félóránként, amikor keresztezzük egymás őrútvonalát, akkor bemondjuk, hogy melyikünk éppen melyik számnál tart. Na, a legelső alkalommal az 1966-os Revolver című albumot , tettük fel", és az első fordulónál hallótávolságba kerülve annyit kérdeztem: Na? Mire Karesz énekelni kezdte az éppen soron lévő dalnak éppen a fülében hangzó strófáját: , And in her eyes you see nothing / no sign of love behind the tears / cried for no one / a love that should have lasted years!" ? A részletekről itt lehet tájékozódni: A halál ötven órája https://hu.wikipedia.org/wiki/A hal%C3%A1]1_%C3%B6tven_%C3%B3r%C3%A Lia. +. 43 +
