Oldal 40 [40]
OCR
KAZAI VIKTOR ZOLTÁN ide-oda, hogy különböző országok büntetőjogi törvényeit készítsem elő vagy véleményezzem. Ezen kívül az ELTE-s szál is megmaradt nekem. Ráadásul a jogi tanszék mindig is különbözött, és emiatt kicsit elkülönült a CEU többi tanszékétől. Ezért is lepődtem meg, amikor felkértek, hogy legyek a magyar és európai ügyek rektorhelyettese. K. V. Z.: Talán nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt húsz év alatt az élete öszszefonódott az egyetem sorsával. Hogyan élte meg azt a politikai konfliktust, amely a magyar kormány és a CEU között keletkezett az egyetem budapesti működését gyakorlatilag ellehetetlenítő törvénymódosítás miatt? B. K.: Az ügy kirobbanása után egy-két hétig még úgy éreztem, hogy ebből a kényszerhelyzetből akár valami jót is ki lehet hozni, hogy ezt úgy is fel lehet fogni, mint egy lehetőséget a megújulásra és a terjeszkedésre. De ez a lelkesedés hamar alábbhagyott, mert rájöttem, hogy nekem erre a vállalkozásra nincs igazán erőm. Tanítani nagyon szeretek, nagyszerűek a hallgatók. De beláttam, hogy a CEU megújítása már nem az én feladatom. Bevallom, hogy nem is vagyok kifejezetten optimista az egyetem jövőjét illetően. Félek attól, hogy a száműzetés megakasztotta a fejlődési folyamatot. De remélem, hogy nem lesz igazam. Jó lenne, ha a misszió megmaradna, és nem lenne a CEU-ból kis, nem túl jelentős amerikai magánegyetem, amelyik csak fizetős diákokat hajkurászik. Mindezektől függetlenül nem lettem depressziós. Örülök, hogy taníthatok. Számomra ez a fordulat nem hozta el a világvégét. MÚLT, JELEN, JÖVŐ K. V. Z.: Ha végignézzük a publikációs listáját, azt látjuk, hogy elég következetesen a büntetőeljárás-joggal és a nemzetközi büntetőjoggal, valamint ezek emberi jogi aspektusaival foglalkozott. Ebből a sorból ugyan nem lógnak ki, de témájukat tekintve azért mégis kicsit elkülönülnek azok a munkái, amelyek a múlttal, pontosabban a kommunista és a nemzetiszocialista diktatúra bűneivel való szembenézés büntetőjogi vetületéről szólnak. Kíváncsi vagyok, hogy miért foglalkoztatja ez a téma. Csupán általános érdeklődésről van szó, vagy van esetleg valami ennél személyesebb oka is? B. K.: Nem tudom, hogy van-e konkrét oka. Ez volt az a téma, amelyet eredetileg szerettem volna kutatni Freiburgban még a nyolcvanas évek végén, pontosabban a nemzetiszocialista jog és a jogászok felelőssége. Talán azért is érdekelt ez a terület, mert ismertem a nemzetközi szakirodalmat, Magyarországon viszont szinte senki nem foglalkozott ezzel. A rendszerváltás alatt pedig már azon gondolkodtam, hogy milyen új irányba kellene vinni a magyar jogrendszert. Az egyik célom a strasbourgi esetjog átültetése volt, a másik annak a kérdésnek a jogi rendezése, hogy .38 +
