Oldal 39 [39]
OCR
5 ÉN VOLTAM AZ ÖRÖK JELÖLT" — ELETUTINTERJU BARD KÁROLLYAL kedvelt engem. Ugyanakkor Neiernél azt éreztem, hogy nem engem keres, mert ő nem tudóstípust, hanem mozgalmárt szeretett volna a COLPI élére. Ennek ellenére megkaptam az állást. Bevallom, hogy a COLPI nem igazán tetszett nekem, mert nem valódi tudományos munkát kellett ott végezni. Mikor Sorossal a szigeti Grand Hotelben tárgyaltam a teendőimről, ő azt mondta, hogy néhány évre felejtsem el a tudományt. Ráadásul ismét rengeteget kellett utaznom, és a végén már azt sem tudtam, hogy éppen melyik országban vagyok. Aztán amikor látták, hogy nem nekem való ez a pozíció, akkor kineveztek fölém egy ún. executive directort, engem pedig megtettek kutatási igazgatónak egy olyan intézményben, amely nem is kutatással foglalkozott. Érthető, továbbra sem éreztem jól magam, először, és szerencsére egyetlenegyszer fordult elő velem, hogy utáltam és egyben lenéztem a főnökömet. Minden külföldi utam során éreztem a kormány képviselőivel való tárgyalást követően, hogy az általunk szorgalmazott reformokból nem lesz semmi. Ennyi tapasztalatom ekkor már volt. Emellett az is kifejezetten zavart, hogy rengeteg pénzt költött el az intézet olyan projektekre, amelyekről tudni lehetett előre, hogy semmi nem lesz belőlük. Alapvetően abban mérték a mi munkánk minőségét, hogy mennyi pénzt verünk el. Soros pénze volt, és nekem kifejezett lelkifurdalásom volt emiatt. Central European University (CEU) K. V. Z.: Ön 2001 óta tanít a Közép-európai Egyetemen, ráadásul programvezető, tanszékvezető és prorektor is volt már. Hogyan kezdődött a kapcsolata az egyetemmel? B. K.: Sajó András és Yehuda Elkana, a CEU akkori rektora látta, hogy mi folyik a COLPI-ban, és hogy én ettől rosszul érzem magam. A CEU jogi tanszékén pedig kellett egy ember, aki átveszi Halmai Gábortól a Human Rights program kidolgozását. Úgyhogy a COLPI és a CEU között megállapodás jött létre, és én szépen lassan átmentem teljes állásba az egyetemre. Nekem nagyon tetszett a CEU a kezdetektől fogva. Habár akkor, amikor én kezdtem az egyetemen, még vendégtanárként a hűvösvölgyi campuson, még nagyon más volt minden. Így például nem minden diák tudott rendesen angolul. Ugyanakkor az intézmény ellátottsága nagyon magas színvonalú volt. Tudja, én elég sokáig ragaszkodtam az ELTE-hez, mert volt bennem egyfajta lojalitás az egyetem iránt. Fontosnak tartottam azt is, hogy legyen magyar nyelvű publikációm. Segítettem felállítani a győri büntetőeljárás-jogi tanszéket, amely az ELTE-ből nőtt ki. Szóval igyekeztem az ELTE közelében is maradni. Viszont akármennyire is tetszett a CEU, sokáig úgy éreztem, hogy nem sikerült teljes mértékben integrálódnom az egyetem életébe. Ez minden bizonnyal részben azért is volt így, mert az Európa Tanács és az EBESZ folyamatosan küldözgetett + 37 +
