Oldal 37 [37]
OCR
5 ÉN VOLTAM AZ ÖRÖK JELÖLT" — ELETUTINTERJU BARD KÁROLLYAL son szemben indított panaszügyekben. Sőt, pár évvel később megjelent Emberi jogok és büntető igazságszolgáltatás Európában című könyve, amelyben az EJEB tisztességes eljárásra vonatkozó joggyakorlatát dolgozza fel. Mindezen kötődések fényében számomra eléggé logikusnak tűnt volna, hogy Ön előbb vagy utóbb a strasbourgi bíróságon folytassa pályafutását. Ennek a lehetősége egyik jelölés alkalmával sem merült fel? B. K.: Dehogynem. Ez mindig felmerült. Én voltam az örök jelölt. Már a kilencvenes évek elején szóba jött, hogy én mennék a Bizottságba, de Antall József azt mondta, hogy rám a kormányban van szükség. A pozíciót végül Békés Imre kapta meg. Aztán időről időre eszébe jutott valakinek, hogy majd a váltáskor engem kéne küldeni a Bíróságba, amit mindig le is hozott a sajtó. De igazából egyik hatalmon lévő párthoz sem voltam annyira közel, hogy végül tényleg engem jelöljenek. K. V. Z.: 2006-ban viszont Magyarország Önt jelölte a Nemzetközi Büntetőbíróság tagjának. Végül miért nem választották meg? B. K.: Azt előre lehetett tudni, hogy nekem mint európai férfinak nem sok esélyem van. Igazából nagyon hamar megis bántam, hogy igent mondtam a jelölésre. Ettől függetlenül természetesen a választási eljárás megindult, és nekem annak rendje és módja szerint mennem kellett New Yorkba és Hágába kampányolni. Az viszont egészen megdöbbentő volt számomra, hogy a Külügyminisztérium menynyire felkészületlennek bizonyult, és mennyire nem érdekelte őket a megválasztás. Hágában éppen kint volt három-négy magyar borász, a nagykövet velük volt elfoglalva, a többieket meg valami tulipánkiállítás hozta lázba, ezért nem értek rá. New Yorkban minden jelöltet a nagykövet kísérgetett, engem egy nagyon kedves fiatal lány, rangban megelőzte a portást. Amúgy meg megfázott a veséje, az kötötte le. De mindent összevetve talán nem is olyan nagy baj. Elég könnyen túltettem magam rajta. Belegondoltam, hogy ki kellett volna költöznöm Hágába, és ilyen ügyekkel kellett volna foglalkoznom... ÜGYVÉDI , KARRIER"? K. V. Z.: Még mielőtt visszatérnénk az akadémiai karrier folytatására, engedje meg, hogy egy gyors kitérőt tegyek. Bevallom, kicsit meglepődtem, hogy Ön egyébként ügyvédként is tevékenykedett. B. K.: Igen. Hát nézze, amikor én eljöttem a minisztériumból, akkor ott álltam egy fél állással a Büntetőeljárásjogi Tanszéken. Tudja, ez onnan indult, hogy még valamikor a nyolcvanas évek végén Németh János elintézte, hogy módosítsák a felsőoktatási törvényt. Így alakulhattak meg ügyvédi tevékenységet végző oktatói munkaközösségek. Az 1-es számú munkaközösség tagjai voltunk például Németh János, Békés Imre, Vékás Lajos, Faludi Gábor, Kratochwill Ferenc és én, később +35 +
